Csak aludni akartam.

 

Csak aludni akartam,

Én végre.

De reám ásít a valóság,

Mint egy nem létező életképre.

 

Szórnám spóráim töményen,

De elúszott a pillanat.

Mint egy ponty kövéren,

Ikráival a víz alatt.

 

Én csak vágytam reád,

Itt a négy fal között merengve.

Hogy ring valami felém belőled,

Mint a pók, hálójában feszengve.

 

A prédád akartam lenni te!

A szádból elhangzó puszta szónak.

Ami tudom, elszáll, nem marad,

Ha nem idéznek belőlem semmit a jónak.

 

Én csak álmodni akartam,

Egy utolsót!

Ahogy kenyeret nyújt felém a holnap, bort, s vizet,

S megtölt majd, mint egy üres korsót.

2020/ 01/ 29.