Bella kutyushoz.

 

Éjjel kettő volt, fényesen sütött a hold,

Benne virágzott a galagonya.

A sehonnai idő meg megállt az órán neked örökre,

Még a másodpercmutató azért még sietett volna valahova.

 

A hajnal többé nem veri félre, a szomszéd kakas hangját,

S az erdőbe is hiába roppan az ág, egy ideje már utánad kutatnak.

Tán valami gyulladás, vagy láz,

De lehet csak az öregedés, ami rág, esett neki szuvas fogadnak.

 

Már méhe döngött pedig a csalán felett,

Itt kujtorgott a kikelet, s a fű élénkzöld.

Napsugár jár ott, hol puha az avar, a fák hegyén lanyha szellő kavar,

S a fészkekben  kismadár költ.

 

Hiába hullnak könnyeim,

Én ide feltámasztani kevés vagyok.

Az élet visszaszökött veled a sírba, és ahogy te,

Ők sem lesznek többé csírba, mint a befulladt magok.

 

Egyedül rovom tovább az utat,

Donna Bella kiskutyám emlékeddel kísértesz.

Csak derengek utánad, akár a sarki fény,

Rejteget bennünk, mint valami lidércet.

 

Tyutyek bogár cica után, ma Bella kutyus is itt hagyott bennünket.

Béke poraira.

Gic/2022/ 04/04.