Békét lelve.

 

 

 

Mint ki sovány tejen nevelkedett

Még néha nap a határba,

Ám, íme, kövérke betűkkel cimborázva

Így alkotott meg a Via Lactea s ama csillagok.

Kinek születése napja volt az átka, s a mátka hold a nővére

A tejúton mégis haza találtam bár egy bolond tanár,
Itt megbuktatta az iskolába, de én végig éreztem tinta illatod.

 

 

 

 

 

 

Kívülről talán olyan volt az agyam,

S jó magam, ez az ember, mint bárki más a porondon!

Kit a világ így gyűlöl s már szólni sem mer,

De az isten ide szánt, ő látta mennyire fájt itt belül mi nem enyhül.

S amit más annyira élvez, nekem látni oly annyira nehéz lesz megérteni!

Elérni nem kellenek szárnyak a menyboltot

Ha le fogok térdelni neked, mert veled itt volt a hit!

Óh! S mit táplált engem, bolondot.

 

 

 

 

Kívülről az élet csak egyre nő s inhalál e terrárium alatt

S ha jő, itt talál, a halál nyakára teszi biztosan

Emoji fejem, az élet pedig utánam is e porba hempereg.

S, hiába mert a szomszéd buborékban amott ott pislog

Gyermekcipőbe jár már e képzelet

De nyitva hagytam magam után a mondatok végét,

Honnan békét lelve várom a végzetet s elmegyek.

 

 

Gic/ 2024/ 08 /06.