Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az otthonom.
TURIKARI68 2021. március 7. 15:19 olvasva: 132
Hogy hol lesz az én otthonom?
Tán a szemetekben, ha egy könyvet olvas.
A szívben, mely kőkemény, dermedt előtte,
De aztán ott, akár a könny, mint a jégcsap, ha olvad.
Egy üzenet levélben mely tán doszt is elveszik,
Kit nevelgetett pedig ezer év, de odafent írták, hogy eljő!
Imbolygott is családfáján,
Pedig benne volt a múlt, e jelen, s a jövő.
Csak pár sor semmi több!
De mintha e közhellyel tudatta volna az idő, hogy egyszer üt az óra.
S mert ereimben ritka vegyszer a tinta, a betűkkel kapkodva e léha,
Néha ki kiszalad a margóra.
Mint aki meg akarna lógni a gondolatai elől,
S akkor ott esélyt kapva.
Próbálna lejönni az írásról, mint szerről,
De ott találja magát megint, mint egy üres füzetlapba.
Oly rabul vagyok ejtve akár a moly
Elcsábított a nyomda, mint dolgos méhet a ragacsos illatok.
De lesz e vajon otthonom ahol nem várnak?
Ha már csak, mint a gyertya takaréklángon pislogok, mint a csillagok.
2021/ Gic, 03/ 07.