Az otthonom.

TURIKARI68•  2021. március 7. 15:19  •  olvasva: 43


 

Hogy hol lesz az én otthonom?

Tán a szemetekben, ha egy könyvet olvas.

A szívben, mely kőkemény, dermedt előtte,

De aztán ott, akár a könny, mint a jégcsap, ha olvad.

 

Egy üzenet levélben mely tán doszt is elveszik,

Kit nevelgetett pedig ezer év, de odafent írták, hogy eljő!

Imbolygott is családfáján,

Pedig benne volt a múlt, e jelen, s a jövő.

 

Csak pár sor semmi több!

De mintha e közhellyel tudatta volna az idő, hogy egyszer üt az óra.

S mert ereimben ritka vegyszer a tinta, a betűkkel kapkodva e léha,

Néha ki kiszalad a margóra.

 

Mint aki meg akarna lógni a gondolatai elől,

S akkor ott esélyt kapva.

Próbálna lejönni az írásról, mint szerről,

De ott találja magát megint,  mint egy üres füzetlapba.

 

Oly rabul vagyok ejtve akár a moly

Elcsábított a nyomda, mint dolgos méhet a ragacsos illatok.

De lesz e vajon otthonom ahol nem várnak?

Ha már csak, mint a gyertya takaréklángon pislogok, mint a csillagok.

 

2021/ Gic, 03/ 07.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom