Az őrület.

TURIKARI68•  2021. február 25. 17:16  •  olvasva: 65


 

Ahogy reád nézek a múltból,

De most sem vagy valódi csak félig.

Bevérzik kék szeme a délutánnak,

S az alkonyat nyála lelkemen, lassan csurog végig.

 

Annyi bájod volt csak,

Mint délibábnak a napsütésben.

Nyeltem odaképzelt folyadékot,

Lapultam földalatti üledékben

 

Mint egy beteg elme,

Kinek fizikai síkja sem a saját.

Áll a remegő levegőben,

S e foncsorba nézve, megszüli önmagát.

 

Az élet, mint egy szellem,

Halva veszik útnak.

Fuldoklik e fordított kút fenekén, s a gonosz emlőit nézi,

Hamvadó porát, mint poharát a tejútnak.

 

A síkok már szinte összecsúsznak,

Saját képmásomból hitten.

S nem is csodálkoznék, ha féltékenyen,

Egyszer csak elém állna így az isten.

2020/ 02/06.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2021. február 25. 20:12

A SÍKOK SZINTE ÖSSZECSÚSZAK

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom