Az írások szerint.

 

Ott ült az ablakban,

Szívta magába a fényt akár egy muskátli.

De csak azok a magányos esték keresték,

Melyeket kezdett egyre jobban utálni.

 

 

A képzelet végiglódítja az udvaron,

A munkát kiadva hol a mihaszna léha szél serte tepertél.

De az alkony már beleégett a szövetekbe anyám

S te engem várva, már-már néha elfeledtél.

 

 

Pedig gondolok reád feszt!

Addig mindig, míg vissza nem adnak az anyagnak,

S én arra szállok, mint egy felhő kinek lóg a lába.

S te akkor elhiszel mindent az agyadnak,

Pedig e test, még imára sem jő majd elő, de neked hátha.

 

 

Minden úgy lesz, mint a mesébe,

Megtörtének az írások szerint azoknak.

Kiknek szívében a fájdalom tőre jár, vagy pőre golyó sebez

A mohó lélek csak fal, itt bent, pedig ólommérgezése van a lapoknak.

 

Lovászpatona / 2024/01/03.