Az időhöz.

 

Hullámzó búzatenger,

Rajta nyargalászik a szél.

Versenyt futunk az idővel,

Aki senkitől se fél.

 

Körbe táncol engem is,

Azt, ami még belőlem meg maradt.

De e végtelen időnek sem leszek,

Csak egy szerelmes pillanat.

 

Együtt rohantunk egy darabig,

Ahogy a felhők szaladnak.

Sírtunk a bérceken,

S fütyöltünk az ágak hegyén, mint a madarak.

 

Kerestük a helyünk,

Loholva valahára.

S az alkony vörös sátrában fészket rakva,

Felültünk egy virágzó bodzafára.

 

Nehéz kivárni a sorsunk csendben,

Ami a valóságtól is elválaszt.

Jó neked, ha dolgod van,

Te holnap úgy is feltámadsz.

 

Összekuporgattál magadnak az idő e szegletében,

Mi e kornak még szemét talán.

De kincs a jövőnek úgy hiszem,

Ha elnyújtózom a halál oldalán.

 

2019/ 05/ 12/ 09:11