Az ég peremén.

TURIKARI68•  2024. július 9. 15:52  •  olvasva: 30

 

 

Mi ketten te meg én,

Lestük ezt a betépett létet.

Kerestük hol rontottam el

Akár egy délibáb, nekünk idébb- odább

Vetítve csak képet.

 

 

Azt gondolná benne az ember,

Hol ha egyszer majd úgy teszel,

S megleled a boldogságot, elmúlhat a bánat.

Nem leszel jó barátja a fájdalomnak,

De álmodozhatsz, hogy a szerelem sem butít, s áltat.

 

Mást rendelt a sors,

A korcs halál mely könnyen jön át, ha gödröt ásnak,

Nekem az se lett gyors, mint másnak a galád.

Kóborolt e testbe, s mit gazdája fénynek hitt,

Az sem volt hit, bizony csak sötét este, de ő, jól érezte magát.

 

 

 

 

 

 

 

De látod? Ott vannak a tanúhegyek!

E törmelék porból támadtam fel,

Hogy csupasz lelkemre köpönyeget vegyek anyám.

S bár, amikor majd itt hagyom e rabságot,

Csak a líra hozhat számomra szabadságot

Ha ő ölel, már érzem, közel vagyok hozzád.

 

 

Oroszi/ 2024/ 07/09.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682024. július 10. 08:56

Köszönöm kedves Ágnes ( kis túlzással)😁

S.MikoAgnes2024. július 10. 08:51

"Csak a líra hozhat számomra szabadságot"

Mert ízig-vérig költő vagy drága Kari.
Ezért csak a líra hozhat számodra igazi szabadságot !
💖