Az árny.

TURIKARI68•  2020. május 25. 18:07  •  olvasva: 161


Az árny.



Üres lettem, üres a szívem,

Mint amiből most elloptak mindent.

Pedig virágos réteknek volt otthona,

De én az ostoba! Most semmi nincs ittbent.


Nálad van tán? 

S nem mondod meg hova lett, ez árva szegény.

Egy árnyat csináltál belőlem,

Mint este a lámpa fény.


Csak akkor eleven,

Ha reámsütve tekintetedből odaszökik bele, a lux. S mielőtt elaludsz

Akár egy kislány, még játszol is vele.



De mit szólsz majd vagy mit teszel  ha veled ott éppen a szivárvány esik, kel!

S e függönyel zápor szaladna.

Ha eljő az ősz, s te felnősz, több lesz e nehéz kőnél? Vagy jobb helyen volt a költőnél.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!