Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az árny.
TURIKARI68 2020. május 25. 18:07 olvasva: 161
Az árny.
Üres lettem, üres a szívem,
Mint amiből most elloptak mindent.
Pedig virágos réteknek volt otthona,
De én az ostoba! Most semmi nincs ittbent.
Nálad van tán?
S nem mondod meg hova lett, ez árva szegény.
Egy árnyat csináltál belőlem,
Mint este a lámpa fény.
Csak akkor eleven,
Ha reámsütve tekintetedből odaszökik bele, a lux. S mielőtt elaludsz
Akár egy kislány, még játszol is vele.
De mit szólsz majd vagy mit teszel ha veled ott éppen a szivárvány esik, kel!
S e függönyel zápor szaladna.
Ha eljő az ősz, s te felnősz, több lesz e nehéz kőnél? Vagy jobb helyen volt a költőnél.