Az alkonyt Orosziba.

 

Azért mindennap eljő,

Mint a zsivány ki lopni készül.

Először hunyorogni kezd a horizont,

S a délután meg csak úgy beleszédül.

 

És én mindig keresni kezdtem valami különleges dolgot benne,

Egy alakot tán, mit elmém fájdalmának, ha összerak.

Mert egyebem sincsen, mint a szavak,

Egyszóval kinek gyónhatok, mielőtt reám zúdul a harag.

 

Csillagom úgy tűnik hát, hiába raktál bennem tüzet,

Hajigáltál meg protonokkal, számítottál reám, s vontál gyököt belőlem!

Még én idelent tétován dacolok az idővel.

Csak vártam, és lestem, ahogy lassan lebomlik a testem,

Ez egykor gondosan megkötött DNS pulóver.

 

Lelkem röpte hozzád csak penna tán,

Miután körbesuhogtam vele e képzelet határait.

S ott leltelek meg mégis, hol nem juthatsz az észbe sem,

Azt hiszem akkor győztél le, mint halált a hit.

 

Oroszi/ 2022/ 02/ 21.