Ártatlan dolgaink.

 

Ártatlan dolognak indultam,

Ön felett játéknak valójába.

Ki szeretetre vágyott volna olykor,

De belecsöppent e valóságba.

 

Aljas volt és számító,

S de tán, nem ilyennek álmodták.

A huszadikszázad őkelme! Kit fogva tart egy beteg elme!

S azt hogy emberek vagyunk, néha csak ránk fogták.

 

Hiszünk a felszínen,

Ez önmagunk meséje.

Kapaszkodnánk valahová,

De a hazugság visszahúz a mélybe.

 

Ott lebontják róluk a csomagolást,

Kibontva, mint valami ajándékot.

De annyi gonoszság mellett tán,

Felismerik a jó szándékot.

 

2019/ 09/ 12/ 19:17