Ártatlan dolgaink.

TURIKARI68•  2021. április 8. 16:20  •  olvasva: 31


 

Ártatlan dolognak indultam,

Ön felett játéknak valójába.

Ki szeretetre vágyott volna olykor,

De belecsöppent e valóságba.

 

Aljas volt és számító,

S de tán, nem ilyennek álmodták.

A huszadikszázad őkelme! Kit fogva tart egy beteg elme!

S azt hogy emberek vagyunk, néha csak ránk fogták.

 

Hiszünk a felszínen,

Ez önmagunk meséje.

Kapaszkodnánk valahová,

De a hazugság visszahúz a mélybe.

 

Ott lebontják róluk a csomagolást,

Kibontva, mint valami ajándékot.

De annyi gonoszság mellett tán,

Felismerik a jó szándékot.

 

2019/ 09/ 12/ 19:17

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom