Arra vágytam.

TURIKARI68•  2020. november 12. 17:51  •  olvasva: 73



Arra vágytam mindig hogy tisztán  ragyogjak,

Mint sötét égboltban a csillagok sora.

Mutatni a haza utat örökkön örökké,

S nem égni ki soha.



Mert kötettem az élettel ezt frigyet itt,

Kergetve a boldogságot, akár a hit,

Hol kövéren hol soványan.

Ha nem hiszitek, kérdezzétek a virágokat akik olykor- olykor még, az oltáron szimatolnak utánam.


S mikor mindenem odavész majd,

Csak a suta betűk árulkodnak felőlem.

Eltűnök mint a patakok a föld gyomrában,

Akár a vad nyoma az erdőben.


De ott lenni mégis,

Mint száradó pocsolyában a zivatar.

Mint a kincs ha nem keresik,

Ha az eke egyszer kitakar.


Gic november .12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. november 12. 18:22

sok szép Van benne gratulálok

SzaipIstvanne2020. november 12. 18:20

Tetszéssel olvastam. A harmadik vsz.ot külön is dícsérem.

Békés, szép estét.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom