Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Apámnak.
TURIKARI68 2021. december 3. 17:44 olvasva: 89
A poros úttal tekeregve egyik este,
Megálltam magamba morogva a dombtetőn.
Mintha téged láttalak volna ismét,
A sártóban merengőn.
Toltad a biciklit felfelé,
Mint valami kubikus nehéz terhét taligán.
Megjátszva mindent, akár egy komikus,
Ahogy taszigált az újbor meg a maligán.
Szerettem volna utadat állni sokszor,
Hogy ne hülyits, s nyeljen el folyton a pincetorok.
Bár csak lettél volna inkább egy utazó bocskor,
Kit hűs forrás üdít fel, mintsem az icceborok.
Ám de búcsúzni hozott tán ide az idő e pillanat kámfornak,
Hogy biztosan ölelj, vagy üss pofon hegykén apám!
Mert véremért könyörög gyengén,
Nekem, a bátornak szittya hazám.
Ím de látod? Mégis az ő álmait váltom valóra,
Mint a téglát magának, agyagból vetette testem.
Ahová, ha megengedi az isten,
Apám egyszer úgyis visszafekszem.
Oroszi/ 2021/12/03