Álomfogó

TURIKARI68•  2021. április 19. 12:35  •  olvasva: 165


 

Éjjelente sokszor ropogott a régi parketta, különböző oda nem illő zajoktól volt hangos.

Ezt tetézte, hogy a macska, aki bejáratos volt a lakásba, mind ezt érezte is,

És látott dolgokat, amit mi talán paranormális jelenségnek hívunk.

Szegény pára nem tudta elmondani ő mindent tud, és lát, de hiába is próbálta volna tudatni,

Szerintem, mert hát a macskáknak senki nem hisz főleg ilyen memmecucinak nem,

Aki úgy ugráltatta a háziakat, mint valami pallér! Mindenki az ő kényét s kedvét volt hivatott kiszolgálni.

Szerettük hiába! S néha napján, ha az ember egyedül maradt vele itthon legalább itt volt mindig

Akibe a szem gyönyörködött. Igaz, ha sokáig játszadoztunk vele, elszakadt a cérna nála

Mindig is azt kellet figyelni mikor kerekednek ki a pupillái, mert akkor harapott, karmolt,

És még éjjelente képes is volt lesben állni, hogy elkapja a gyanútlanul dolgára igyekvő ember lábát,

Egy igazi kis bosszuló fenevad! Csak akkor képes hízelegni, ha a hasáról van szó.

Nekem meg aztán végképp nem hittek volna szerintem, mert amennyi zöldséget össze tudtam hordani, abba nem volt köszönet.

Néha biztos sok lehetett az emberi fülnek, de hozzá is teszem mindjárt, hogy az enyém azért egy teljesen normális őrület volt!

 

A régi Verona szekrénysor akasztós ajtaja úgy nyekergett például éjjelente,

Mintha egy háromárbocos fregatt hánykolódott volna az óceán kellős közepén.

Ez a nyavalyás macska is ki szokta nyitni a mancsával, ahogy alulról belekapaszkodott,

Főleg amikor telihold van, vagy tavasszal, ha itt a farsang ideje.

Én meg már úgy éreztem magam, mint egy tengeri beteg, aki hánykolódik az árbockosárba,

És hangosan kiabál, ha jól látom, hajnalodik! De ezzel legtöbbször csak a páromat ébresztem fel.

Aki el kezd olyankor faggatózni, mivel rájött, hogy álmomba tán olyasmit is kikotyogok,

Amit máskülönben elhallgatnék előle.

Mindig úgy szokott kezdődni, hogy ott még képbe vagyok mikor a nyavalyásnak hallom kopogni a körmeit a laminált padlón.

Aki odasompolyog a szekrényajtóhoz, ami mögé én odaképzettem a legszörnyűbb dolgokat

Ebbe benne voltak a gyerekkori rémálmaim is, talán a klotyómanó az nem,

De csak azért, mert annyi szörnyeteg már nem fért volna meg olyan szűk helyen

Különben is biztos, hogy a rémálmok is veszekednek egymással, hogy éppen melyik kísértsen.

Egy nem várt dolog azért a segítségemre sietett, Egy nagy suba szőnyeg!

Az ágyelőtti padlóra volt leterítve, amiben meglátszott a legparányibb nyom is, amire, még a nyavalyás se lépet rá, csak akkor, ha nem volt tudatánál.

Úgy viselkedett, mint egy álomfogó! Megőrizte az éjszaka történéseit, melyre csak rá kellet volna dugni egy adathordozót és lementeni róla, hogy ne kelljen bizonygatni folyton az igazamat, mert a gyakori takarítás végett minden elveszett róla. A porszívó volt az egyetlen ellenségem,

Ami úgy viselkedett, mint törléskor a lomtár!

De egy idő után meg mintha más idegen álmok is kiszöktek volna ruhás szekrényből

Egy alkalommal, a régi naftalinos kabátujjak mozogni kezdtek, táncra kérték a csipkés női blúzokat.

Vagy éppen lakodalomba mentek, vagy misére, rám nézve a sötétből kalapot emeltek,

Aztán a cipők is kopogtak, sok úgy, mintha maga Fred Astaire húzta volna fel őket.

A csizmák meg zúgolódtak, hogy őket bezzeg nem hordja senki ebben a jó időben.

Ha esik, az eső, vagy hordja a havat azért nem, mert akkor összesározzák a szőnyeget,

Amiről ők is tudhatták olyan volt, mint egy filmkópia.

Esküszöm még a harangszót is hallottam! Vagy, mint most a kakast, ahogy ki ha én nem módjára verte a mellét, s próbált volna felébreszteni, ami talán most sikerült is neki.

 

2021/ Gic. Április 19/ 12:15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vihar2021. április 19. 16:19

Tetszett!👍😊