Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Álmodik a nyomor.
TURIKARI68 2022. február 6. 19:22 olvasva: 109
Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,
Én küzdök, ne más vívja harcom.
Araszol, mint alkony az agorán,
Akár a másodpercmutató a biológiai órán,
Itt belül ezen a francon.
E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!
A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.
Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!
Bár hagytalak volna ott ízibe.
Pedig írtam hozzád verset,
Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.
Csoda hogy elbírtak a mondatok,
De te akkor sem szégyellted el magad.
Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,
Akár a legnagyobb dráma.
És én nem sajnáltam semmit tőled,
De neked semmi sem volt elég drága.
Oroszi/2022/ 02/ 06.
okeanus2022. február 7. 08:01
"Álmodik a Nyomor"
/AE/
TURIKARI682022. február 7. 06:27
Köszönöm
Mikijozsa2022. február 7. 06:22
Az elkorcsosodás egyik jelensége az, amikor a szerelmet már nem értékelik a lànyok... gratulálok jó vers
TURIKARI682022. február 6. 22:07
Köszönöm
Törölt tag2022. február 6. 21:58
Törölt hozzászólás.