Álmodik a nyomor.

TURIKARI68•  2022. február 6. 19:22  •  olvasva: 109


 

Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,

Én küzdök, ne más vívja harcom.

Araszol, mint alkony az agorán,

Akár a másodpercmutató a biológiai órán,

Itt belül ezen a francon.

 

E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!

A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.

Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!

Bár hagytalak volna ott ízibe.

 

Pedig írtam hozzád verset,

Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.

Csoda hogy elbírtak a mondatok,

De te akkor sem szégyellted el magad.

 

Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,

Akár a legnagyobb dráma.

És én nem sajnáltam semmit tőled,

De neked semmi sem volt elég drága.

 

Oroszi/2022/ 02/ 06.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2022. február 7. 08:01

"Álmodik a Nyomor"
/AE/

TURIKARI682022. február 7. 06:27

Köszönöm

Mikijozsa2022. február 7. 06:22

Az elkorcsosodás egyik jelensége az, amikor a szerelmet már nem értékelik a lànyok... gratulálok jó vers

TURIKARI682022. február 6. 22:07

Köszönöm

Törölt tag2022. február 6. 21:58

Törölt hozzászólás.