Álmaim

TURIKARI68•  2020. június 23. 07:29  •  olvasva: 165

Álmaim.


Előbújt a retinámbol a könny,

Olykor mint egy olvasón a gyöngyszem.

Mert a valóságban egy démon volt eddig,

De álmaiban női alakot öltött már az isten.


Ahogy ölébe vett éjjel,

Simogatta törékeny lelkem.

Úgy alázott játszott, akkor S ott,

Napközben is velem. 


Csak rejtőzhettem,

A fény hozó napsugár mögött így egyszerűen.

S lettem könnye az alkonynak, nap nap után,

Táskák fáradt szemeiben.


Majd jövök pottyanok ha nem látják,

Őrizve e titkot amíg tudom.

Várva a percet mikor végleg elszökhet tüdömből a levegő,

Mint lufiból a hélium. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. június 23. 22:03

Kiváló. Az utolsó 2 sor nagyon fájdalmas.

Twilight2020. június 23. 12:15

Nagyon jó vers! Döbbenetesen fájdalmas mondanivalóval....