Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akkor tájt.
TURIKARI68• 2024. szeptember 4. 17:11 • olvasva: 22
Oly korba próbáltam én szeretni,
Őrülten nőt keresni s családot,
Magányok mélyében csillagok felett.
Hol az ember lesüllyedt az ókorba
De erővel nem bírt el veled.
Akkor tájt annyi minden fájt, mert…
A gyűlölet magának ércből ágyút faragott!
A pap nem pásztor volt csak mágus, máshogy érzett, s csak haragot,
Gabona helyett keresztet vetettek térden,
A réten sírba, halott virágok.
E szerelemmel, pedig ami bennem lakott,
Nem válthattam meg e világot.
Pedig te odaadtál minden szót e vacaknak,
És most rajtam kacagnak de, magamért semmit se kértem.
S mégis ha erre jár a szentlélek talán még
Anyám téged arra kérlek, e hazáért, mondj egy imát értem.
Szerecseny/ 2024/ 09 04. (születésnapomra)
TURIKARI682024. szeptember 5. 06:38
Lehet e sorok sem születtek volna meg ha nem ilyen
Lenne az élet.
Köszönöm kedves Ágnes hogy nálam jártál
S.MikoAgnes2024. szeptember 5. 05:35
"Oly korba próbáltam én szeretni,
Őrülten nőt keresni s családot,"
"Akkor tájt annyi minden fájt, mert…
A gyűlölet magának ércből ágyút faragott!"
"Anyám téged arra kérlek, e hazáért, mondj egy imát értem."!!!!
Meghatóan szép befejezés.
Megmutattad vívódásaid, és nagyon érzékeny lelked sérült darabkáit drága Kari...
Bizony, félelmekkel teli, nehéz kor ez....nem ilyennek képzeltem én sem a nyugdíjas éveim....
💖