Akkor keresnek

TURIKARI68•  2020. június 1. 19:05  •  olvasva: 94


Akkor keresnek.



Ültem  a kerti páholyban,

A lomha föld lassan gödröt ás e csónaknak.

A világ betegen vergődik idelen

Még az égen néhány bárányfelhő tengődik,

Majd egymásba olvadnak.


A nyavalyás idő nem tágít mellőlem,

Felköt minden pillanat, bohócot csinálva belőlem, kihúzza alóllam a talajt.

Mint papírsárkányt lobogtat a szélben,

Ma még senki nem sír értem,

De holnap, majd emlegetik a tavajt. 


Amikor majd megismernek engem,

S nyálazák a lapokat, 

Mint hajnali harmat a gyönge vetést.

Ahogy tántorognak az évszakok mint a részeg,

S az idő meglódult a félszeg,

Előhoznak minden apró hibát mint tévedést.


Mert az ész megáll,

S az elme ökelme nem bír majd követni.

Akkor keresnek csak igazán,

Ha nem lesz bennem se csont,

Se élet szövetnyi 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. június 1. 19:37

Sajnos többnyire íg van. Akkor hiányzik az ember, ha már nem tudják elérni. És ez végtelenül szomorú.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom