Ajka.

Ajka.

 

Fekszem egy álmon,

Alattam bársony női hang.

Az utcán száguldó autók,

Visszhangzik tőle a gang.

 

A cserepekben kiszáradt virágok,

A múlt kedves emléke.

Szerelmet ébresztett bennem egy tündér,

De már most rothad az elméje.

 

Az egyik galambdúcban lakik,

Szárnya még suhog néha, de a lelke tele fekéllyel,

E sötét szobákba zárta bennem a fényt,

Puha műkörmös tenyérrel.

 

Nem vagyok már élő,

Csak porcicákkal hadakozok a sarokban.

De tudatára ereszkedek, mint egy pók,

S érzem szuszogását a néhai hajnalokban.

 

A város közben mit sem sejt,

Burjánzik tovább, mint egy beteg sejt.

Én már nem létezőn, ott zokogok az ábrándok tükrében,

Várom az érzést mi elemészt végleg a szerelem üdvében.

Turi Károly/ 2018/ 04/28/ 19:30