Ahogy játszottál.

TURIKARI68•  2020. június 2. 16:54  •  olvasva: 86



Ahogy játszottál.


Ahogy játszottál velem,

Mint szél a levéllel.

Pedig nem is éritettél soha,

Se ajakal, se tenyérrel.


Mint a könnyed felhő,

Mely cseppenként a tóba vet fodrot.

Úgy csalódtam a légben,

Ott benn, abba ami sose volt ott.


De jöttem mindent

Őszintén megvalni.

Pedig úgy voltam hogy sehogy,

Se élni nem akart már, se meghalni.


Vajon ismerted e a költőt?

Kinek verse szívedet melengetve szálot.

Volt szó ami addig nem is létezett

Csak akkor született meg,

Mikor ő téged meglátott.


Csak bennem 

Maradnak majd nyomok.

Ahogy száguldanak velem el a fotonok,

Ahogy széttesnek bennem az atomok.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. június 2. 17:38

Szép vers, szívhez szóló. gratulálok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom