Ahogy játszottál.

Ahogy játszottál.

Ahogy játszottál velem,

Mint szél a levéllel.

Pedig nem is éritettél soha,

Se ajakal, se tenyérrel.

Mint a könnyed felhő,

Mely cseppenként a tóba vet fodrot.

Úgy csalódtam a légben,

Ott benn, abba ami sose volt ott.

De jöttem mindent

Őszintén megvalni.

Pedig úgy voltam hogy sehogy,

Se élni nem akart már, se meghalni.

Vajon ismerted e a költőt?

Kinek verse szívedet melengetve szálot.

Volt szó ami addig nem is létezett

Csak akkor született meg,

Mikor ő téged meglátott.

Csak bennem 

Maradnak majd nyomok.

Ahogy száguldanak velem el a fotonok,

Ahogy széttesnek bennem az atomok.