Ági vagyon

TURIKARI68•  2020. május 10. 19:23  •  olvasva: 204

Amikor az idő majd teszi a dolgát,

S elkísér a ravatalra.

Pecsét kerül tetteimre,

S marakodnak rajtam a hivatalba.


Éhes rokonaim,

Apai ágon.

Kiknek nem voltam becsületes ember,

Soha semmi áron.


Apám még élt,

Ütötték vágták.

Mikor meghalt, anyám lépett a helyébe,

Őt meg imádták.


Hajlongtak a sírjánál,

Mint a csípős gunarak.

Még őt engedték a gödörbe,

Fonott kötél sudarak.


S most bucskáznék én is alá,

Várva valamit odafentről, mint Illés a szekeret.

De idegen emberek siratnak,

Mert náluk csak ócska holmi a szeretet.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

banattanc2020. május 10. 20:39

Hát ez nem mindennapi vers! Minden sora üt. Komoly életérzés van mögötte. Keserű megélések, amelyekkel az emberek nem szeretnek szembesülni. Néhányan nem akarnak tudomást venni róla, néhányan pedig homokba dugják a fejüket. De az igazság órája mindig eljön...

Mikijozsa2020. május 10. 20:38

örökösök közt a szeretet úgy elfogy mint a gyertya mise után, JA jól írod

Törölt tag2020. május 10. 20:35

Törölt hozzászólás.