Ági vagyon

Amikor az idő majd teszi a dolgát,

S elkísér a ravatalra.

Pecsét kerül tetteimre,

S marakodnak rajtam a hivatalba.

Éhes rokonaim,

Apai ágon.

Kiknek nem voltam becsületes ember,

Soha semmi áron.

Apám még élt,

Ütötték vágták.

Mikor meghalt, anyám lépett a helyébe,

Őt meg imádták.

Hajlongtak a sírjánál,

Mint a csípős gunarak.

Még őt engedték a gödörbe,

Fonott kötél sudarak.

S most bucskáznék én is alá,

Várva valamit odafentről, mint Illés a szekeret.

De idegen emberek siratnak,

Mert náluk csak ócska holmi a szeretet.