Ági vagyon

TURIKARI68•  2020. május 10. 19:23  •  olvasva: 115

Amikor az idő majd teszi a dolgát,

S elkísér a ravatalra.

Pecsét kerül tetteimre,

S marakodnak rajtam a hivatalba.


Éhes rokonaim,

Apai ágon.

Kiknek nem voltam becsületes ember,

Soha semmi áron.


Apám még élt,

Ütötték vágták.

Mikor meghalt, anyám lépett a helyébe,

Őt meg imádták.


Hajlongtak a sírjánál,

Mint a csípős gunarak.

Még őt engedték a gödörbe,

Fonott kötél sudarak.


S most bucskáznék én is alá,

Várva valamit odafentről, mint Illés a szekeret.

De idegen emberek siratnak,

Mert náluk csak ócska holmi a szeretet.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

banattanc2020. május 10. 20:39

Hát ez nem mindennapi vers! Minden sora üt. Komoly életérzés van mögötte. Keserű megélések, amelyekkel az emberek nem szeretnek szembesülni. Néhányan nem akarnak tudomást venni róla, néhányan pedig homokba dugják a fejüket. De az igazság órája mindig eljön...

Mikijozsa2020. május 10. 20:38

örökösök közt a szeretet úgy elfogy mint a gyertya mise után, JA jól írod

SzaipIstvanne2020. május 10. 20:35

Károly! Nagyon szomorút írtál.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom