A tekinteted.

TURIKARI68•  2021. január 1. 10:55  •  olvasva: 66

A tekinteted.

 

Olyan volt a tekinteted, mint üstökösnek a szabadesés,

Valahol az alkonyba.

Zuhantam beléd a semmiből,

Levegőért kapkodva.

 

Vajon sejted-e

Honnét való vagyok.

Hol lakik az ismeretlen,

Hol születnek a csillagok.

 

Eredetem titok, küldetésem talány,

Kire odafent talán, volt még néhány variáció.

Azt hiszem nincs kecsesebb a teremtésnél,

Mert öledbe csalt a gravitáció.

 

Kezdem felismerni az érzést,

Ahogy közeledem feléd e távoli világból.

Megnyugszunk egymás tekintetén,

És osztozunk a kozmosz fájdalmából.

 

2018/ 05/ 15/ 19:30

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom