A te hajad.

TURIKARI68•  2022. május 22. 14:31  •  olvasva: 53


 

Jó idő volt emlékszem,

S a te hajad, mint az akácvirág fürtbe lógott.

Ujjaimmal néha puha szellő vagyok,

Még ma fonok bele kócot.

 

Néha délibáb,

Ki lelkéről vetít néki képet.

Egy látomás kit nem érhet el ez a világ,

Úgy éri meg a véget.

 

Pedig igyekeztem mégis elmondani,

Mit a szó még akkor, s ott megengedett!

Hogy a sinusritmus, ostoba kattogás, s a perc semmirevaló volt nélküled,

Vele a sors eddig csak kujtorogva időt tengetett.

 

Ó bár csak megértenéd egyszer,

Miből is vagyok én összerakva.

Ki valóságos sose volt,

De most mégis úgy megragadna.

 

Hannámnak névnapjára…

Oroszi/ 2022/05/22.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!