A szikra.

TURIKARI68•  2021. június 20. 15:58  •  olvasva: 52

 

 

Soha nem voltam én,

Értékes ember.

Csak jöttem, s mentem e vidéken,

Mit minden évben a szeptember.

 

Csak egy apró jel talán,

A sötétség csillagtengerén.

Ha lenézek Idelent harmatcsepp a napsütésben,

Egy záraz boglya közepén.

 

S nem ács fiaként, hanem hajósé,

De vitorláján én voltam a szélvihar.

Kergethetnék felhőket is, de rájöttem, nincs időm!

S gyújtanom kell elégve hamar.

 

Gyomlálni a szívekben,

S fűteni őket, mint a hazaszeretet.

Hogy legyek útjukon remény, csendes alázat,

Mikor a gyalázat sírjára döfi a keresztet.

 

2020/ 02/ 21 19:06

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom