A szeretet.

 

Valahová eltűnt már rég,

S nem emlékszem, hogy néz ki, vagy milyen szóra hallgatott.

Tán unta magát, s lába kelt batyuval a vállán,

Szomorú kisírt szemekkel, mint a csendes eső ballagott.

 

Nekem még azért itt csivitel, halljátok? Bárki ingyen viheti!

Ahogy szemembe szökik, meg megidézi minden virág,

S az illat lecsusszan, mint mézédes korty.

Akár mint egy madár, amiért eteti

S a fiókáknak eleséget hord.

 

Így kacsintunk mi össze néha, én a léha, hol meg, mint a bipoláris!

A mindentudó csillagokkal kik csak sejtetik hol az eredet.

De úgy tűnik, csak egy hajótörött vagyok maga,

És csak sugárzol valahonnan, minta gamma,

Így hord felém a szél odafentről te szeretet.

 

S a téged elhozó fény, idetapadt az utcák kövére

Padokon éjszakázva néha,

Kövérke csikket keres, de mid hiába.

Anya gyakran mesélt róla csak onnét tudom

Benne van a bibliába.

 

Oroszi/ 2021/ 06/ 26.