A szeretet.

TURIKARI68•  2021. június 26. 21:27  •  olvasva: 45


 

Valahová eltűnt már rég,

S nem emlékszem, hogy néz ki, vagy milyen szóra hallgatott.

Tán unta magát, s lába kelt batyuval a vállán,

Szomorú kisírt szemekkel, mint a csendes eső ballagott.

 

Nekem még azért itt csivitel, halljátok? Bárki ingyen viheti!

Ahogy szemembe szökik, meg megidézi minden virág,

S az illat lecsusszan, mint mézédes korty.

Akár mint egy madár, amiért eteti

S a fiókáknak eleséget hord.

 

Így kacsintunk mi össze néha, én a léha, hol meg, mint a bipoláris!

A mindentudó csillagokkal kik csak sejtetik hol az eredet.

De úgy tűnik, csak egy hajótörött vagyok maga,

És csak sugárzol valahonnan, minta gamma,

Így hord felém a szél odafentről te szeretet.

 

S a téged elhozó fény, idetapadt az utcák kövére

Padokon éjszakázva néha,

Kövérke csikket keres, de mid hiába.

Anya gyakran mesélt róla csak onnét tudom

Benne van a bibliába.

 

Oroszi/ 2021/ 06/ 26.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682021. június 29. 15:05

Köszönöm hogy nálam jártatok

Mikijozsa2021. június 29. 13:00

csodálatosan mai a történet, korhű vered tetszett

Vihar2021. június 29. 12:21

Nagyon szép, gratulálok!

Perzsi.2021. június 27. 16:25

Ezt szépen megírtad Karcsi. Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom