A szerelemhez.

A SZERELEMHEZ

 

 

Ó szerelem pusztítasz minden erőddel,

Nem érzed, amit én.

Vaj vagyok késed alatt olykor,

Elhagyott a remény.

 

Megfeszítesz, börtönbe zársz,

Egód nagy kereszt.                                                                            

Csalfa vagy, bájos hangod Golgotám,

Honnét a szeg nem ereszt.

 

Pedig galaxisokból fontam mirtuszodat,

S te ragyogtál benne, mint egy központi csillag.

Én csak élni akartam bátran,

De te nem érezted, hogy itt vagy.

 

Méhed, s bőröd illata,

Akár az anyaföld.

Ki ha már nem leszek többé,

Majd helyettem is néked újat költ.

 

 

 

Turi Károly 2019.05.05