A síron túl.

 

Már az első nap iszonyú fejfájással ébredtem, az ágyból felkelve, úgy éreztem mintha húzna visszafelé valami, és magamon végignézve, úgy porzott a ruhám, mintha egy rég nem lakott ház függönyét rántották volna félre.

Pedig én, meg mertem volna esküdni rá, hogy tegnap este lefürödtem, hmm! Tegnap! Csak az nem volt teljesen tiszta, hogy mikor is volt az a tegnap!

Oly távolinak tűnt minden, hogy szinte eszembe se jutott semmi csak az járt a fejembe hogy mintha én tegnap moziba akartam volna menni, de hogy vajon miért nem jött össze, az már kiesett.

Kávét kellene innom tán! Szerettem a kávét az illatától elkezdve, ahogy indítja a napom,

Mint egy ideális üzemanyag a motor számára.

De most valahogy a fejfás mellet nem akartam még kávézgatni is.

Az utcára lenézve, fogalmam se volt róla hogy öltözzek fel, olyan semmilyen forma idő van

De mindenki olyan fessen ki volt nyalva, és a sarki virágüzlet előtt nagyobb sor álldogált, mint bárhol.

És nem voltak színek!  Minden fekete fehér volt minta egy napszemüvegen keresztül láttam volna ezt a szűrt fényt, ami leesett akár az alkonyat.

Csak következtetni tudtam, a többi embert elnézve, hogy kora ősz lehetett.

Odamentem a szekrényhez, amibe mintha nem is az én ruháim lettek volna, én ilyen elegánsan ritkán szoktam felöltözni, mert, hogy csak öltönyök lógtak a szekrénybe, és ugyebár öltönybe nem nagyon szoktak moziba menni, na, mindegy abból válogassunk, ami van.

Az utcára kilépve úgy éreztem magam, mintha egy számítógépes játék egyik figurája lennék

Mintha kívülről irányítanának egy külön program részeként. így hiába is szimatoltam volna bele a friss levegőbe, mint ahogy szoktam, most ahhoz sem volt kedvem.

Az az érzés, mint gyerekkoromba egyre ritkábban vett elő, mikor egy rövidnadrágba mezítláb elkujtorogtam volna, az isten tudja meddig.

És az a fura, hogy minden üzlet helyén virágüzlet volt, és ameddig elláttam semmi más!

Vajon ki vesz meg ennyi virágot? Vagy mindenki vegetáriánus lett volna?

Pedig én azt mondom, hogy a sültkolbásznál, meg a rántott karajnál finomabb nincs a világon!

Valahogy nem tudom elképzelni, hogy, leharapjam egy tulipán fejét igaz, azonban hogy szegény megboldogult nagyanyám, mikor már kezdett gondolataiban hanyatlani, bizony szelt tulipánhagymát a tojás alá nagyapámnak, összekeverve a csopros hagymával tán.

Hát mindegy odaálltam én is a sorba, mert most már kíváncsi lettem mi folyik.

Hamar fogytak előlem az emberek, és az üzletbe belépve nagy meglepetésemre, nem volt eladó.

Na, mindegy gondoltam, ez egy önkiszolgáló virágbolt…

Akkor biztos becsületkassza van? Tekergettem a fejemet, mint egy madár, de nem találtam semmit.

S ezért belenyúltam a zsebembe hogy tegyek, a pultra valamit körülbelül amennyibe kerülhet az a szegfű, amivel szemeztem már a kirakatba is.

Hát akkor írok pár sort, gondoltam, mert láttam cetliket heverészni jobbra, balra,

De a tollba nem volt tinta, próbáltam lehelni, de attól még mintha inkább le is fagyott volna,

Olyan érzésem volt mintha az ujjammal rajzoltam volna emlékezetből a poros pultra

Az elfelejtett betűket.

Teljesen belefelejtkeztem ebbe az önéletrajzba és ki tudja mennyi idő után, felkaptam a kiszemelt virágot, kifordulva vele az utcára.

Na, mintha egy folyóba estem volna bele olyan sodrás kapott el hogy szinte csak hömbölögtem

Mint apró kavicsok a meder fenekén.

De ez a folyó utca egyszer csak csordogálásba, majd kiszáradva meg ált a temetőnél.

A kapun betekintve kezemben a szál virággal nem is voltam oly fura tán,

Pedig kezdtem magam rosszul érezni, mert mindenki engem nézett, és ennyi fura embert én még nem láttam, na meg, ahogy fel voltak öltözve!

Legelőször nagyapámat vettem észre a sokadalomba! És intett is gyere-gyere!

Bemutatom a szüleimet, az meg ott, a dédanyám őket már nem ismerted

Amott meg az unokatestvéreim vannak.

De papa te meghaltál!

_Igen meg! Na és aztán itt mindenki halott! Még te is! Mért mire számítottál?

Örülhetnél, hogy illőképpen fogadnak a társaság felét elég volt összekaparni a jöttedre.

És isten az atyám, mindenki, akire ránéztem korhű jelmezbe álldogált, és azt véltem felfedezni,

Hogy a legtávolabbi alakok mintha római katonák lennének

Mintha egy jelmezbál kellős közepébe csöppentem volna.

Nem lesz ám ez így sokáig kiabálták, újra fogják írni a szerepeket,

De te még egy jó darabig itt fogsz várakozni! Az nem járja, hogy te kapod mindjárt a főszerepet!

Lehet, legközelebb, csak asszisztálni fogsz egy másik élet bukásához.

Nagyapámra néztem akkor, ő nagyot nevetett azzal az egy szem fogával,

Na, gyere Karel! Fúj, a szél kimegyünk a cserkelőre leeresztünk egy nyers akácot,

Jövő héten, ha leesik, a hó meglátszanak, a nyomok aztán ez megszűnik.

És én a lelkem mélyén tudtam, hogy itt valami nem fedi a valóságot,

De nem tudtam mit kezdeni vele mintha csak vártam volna, hogy felébredjek, mert ez biztos csak egy rossz álom.

Ma már néha nem tudom eldönteni vajon, most melyik világot élem meg,

Csak úgy sejtem, hogy a dolgokat, és a megérzéseim is cserbenhagynak

Mintha azt akarnák sugallni valahonnan, hogy tényleg egy szimuláció része, vagyok.

 

Gic/ 2021/ 11/ 18.