A révész.

TURIKARI68•  2021. április 8. 16:24  •  olvasva: 49


 

Csivitelő álmok ültek fel a hársfákra,

Mint morzsát kereső éhes verebek.

Kharón evez velem, koporsóm ladik, egy darabig kaloda

Ide, ahova meghalni jönnek az emberek.

 

Gazdáját kikísérő kutya fogócskázik hasztalan,

A sintér idővel, mert a halál csak jő, s nem ereszt!

A gyásznép ép úgy duruzsol, tán a feltámadás is itt lesz valahol

Ahol az örök életet hirdeti egy mohás lábú kőkereszt.

 

E széttépett fájdalom már csak nyüszíteni képes,

S a poros út, mint a Sztüx délibábként kanyarog előttem.

Obolosz leszel drága lelkem te jószág, így könnyedén.

Mellyel átdereng veled a suttyó idő,

Egy elképzelt valóság dimenziós szőttesén.

 

De addigra jól bevásárol már belőlem a vidék,

S nem is kell a gádoros udvaroknak más egy darabig.

Mert vályog vagyok, s tapasz, hajlék a szíveknek

Egy tanösvény, vissza az anyagig.

 

Gic  2021/ 04/ 02/ Húsvétra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom