A pillanatképek műhelyéből.

A pillanatképek műhelyéböl. 

Penge élen táncol a boldogság,

A bútorlap, mint egy álom kép ragyog.

Mint a szellem a  tükör másik oldalán!

Melyre ha ránézel, én ott sem vagyok talán.

A szék melyet alkotott,

Látszólag üresen állt odabent.

Éjjelente nagyokat pattogott,

Mintha felkelt volna róla a  lusta csend.

Éhes vagyok! S gyakran kérdezem,

Engem szeretsz-e, vagy még őt azóta.

Ha éreznéd hogy csuklik a szívem ha rád nézek, mikor odaér veled az aorta.

Hiányzol! Bár ott vagy mindíg,

De néha fényévekre onnant!

Közben emésztenek az emlékek,

Ahogy merdnek reáma régi fényképek,

Reám aki csak úgy oda pottyant.