A múzsám vagy

A múzsám vagy.

A múzsám vagy még mindig,

Aki fűt, aki éget.

Akivel elalszom mint gondolat,

Majd álmodok felőle, s felkelek ha ébred.

Érzem  utolsónak maradtál,

Pedig első is lehettél volna.

Mennyi árva fájdalom lenne most,

Ki mind nélkülem kóborolna.

Mennyi magányos este,

Kiknek a csupasz rideg teste nem bújt volna hozzám soha.

És nem bánnék semmit most,

Mert nem volnék ily ostoba.

A múzsám vagy általad,

Érted történik minden velem.

Csak szíts, fúj bele e paràzsba,

Hogy jövőd legyek, s ne történelem.