Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A megváltó csend.
TURIKARI68• 2023. július 23. 10:07 • olvasva: 99
Majd ha a lusta idő kialudta magát
Jő a suta napsugár engem keresni, kit nem fognak feledni a fák,
Hol csicseregnek szavaim a lombok között akár a madárdal.
Csak hallgatja a megváltó csend,
De én akkor már továbbléptem éltem a halállal.
Panaszkodtam az istennek!
Uram teremtőm kérlek, higgy bennem!
Tán csak mi maradtunk így ketten egyedül.
Ímhol odafent már széthordtak a legyek!
Ne legyek hát az a lélek, aki folyvást menekül.
Ha létezik itt, a földöntúli, boldogságnak hitt
Micsurin csoda nálad,
Csak vond meg a vállad, mert az volt az én szívem fájdalma az ostoba.
Bolyongtam utána kő gazdagon itt belül,
De más volt az érték, amiben mérték, s nem akadtam reá soha.
Oroszi/ 2023/07/23.
liketorn2023. július 25. 00:08
Az a csoda amelyre vágyunk egy bizonyíték, hogy szebb helyen is jártunk már, és ez a kosz nem a végcél, csak egy állomás.
TURIKARI682023. július 23. 22:21
Köszönöm kedves barátom 😄
Mikijozsa2023. július 23. 22:05
nagyon tetszik kedves Kari Barátom, a Micsurin csoda, mikor a körte is lila, szpászibá
Mikijozsa2023. július 23. 22:04
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
TURIKARI682023. július 23. 15:47
Köszönöm 😄
Animanongrata_2023. július 23. 15:15
Mély gondolatok, az ember óhatatlan, hogy legtöbb pillanatában egymagára marad, bármilyen nagyszerű is, ez a világ nagyon kevesekért van, gondolatébresztő lett a versed.