A megváltó csend.

TURIKARI68•  2023. július 23. 10:07  •  olvasva: 84


 

 

Majd ha a lusta idő kialudta magát

Jő a suta napsugár engem keresni, kit nem fognak feledni a fák,

Hol csicseregnek szavaim a lombok között akár a madárdal.

Csak hallgatja a megváltó csend,

De én akkor már továbbléptem éltem a halállal.

 

 

Panaszkodtam az istennek!

Uram teremtőm kérlek, higgy bennem!

Tán csak mi maradtunk így ketten egyedül.

Ímhol odafent már széthordtak a legyek!

Ne legyek hát az a lélek, aki folyvást menekül.

 

 

Ha létezik itt, a földöntúli, boldogságnak hitt

Micsurin csoda nálad,

Csak vond meg a vállad, mert az volt az én szívem fájdalma az ostoba.

Bolyongtam utána kő gazdagon itt belül,

De más volt az érték, amiben mérték, s nem akadtam reá soha.

 

Oroszi/ 2023/07/23.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2023. július 25. 00:08

Az a csoda amelyre vágyunk egy bizonyíték, hogy szebb helyen is jártunk már, és ez a kosz nem a végcél, csak egy állomás.

TURIKARI682023. július 23. 22:21

Köszönöm kedves barátom 😄

Mikijozsa2023. július 23. 22:05

nagyon tetszik kedves Kari Barátom, a Micsurin csoda, mikor a körte is lila, szpászibá

Mikijozsa2023. július 23. 22:04

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

TURIKARI682023. július 23. 15:47

Köszönöm 😄

Animanongrata_2023. július 23. 15:15

Mély gondolatok, az ember óhatatlan, hogy legtöbb pillanatában egymagára marad, bármilyen nagyszerű is, ez a világ nagyon kevesekért van, gondolatébresztő lett a versed.