Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A lényeg.
TURIKARI68• 2026. május 5. 19:31 • olvasva: 28
Én ugyan az az ember vagyok, aki tegnap is voltam…
Aki szóltam, s ráébredt egy napon
Hisz, s itt van benne a mennyei jel.
A megszelídült vadon…
Hogy aztán azon jöjjön vele szembe, aminek jönnie kell.
/
A hely mindig is vallotta porszagú csendem
Engem, akit e föld a fiának hív…
De alakja az időn csak árnyék vetület.
Midőn a dohos falakon túl hallottam az erdők zúgását,
Hol e sugallat belőlem meddőn eleven betűlett.
/
Magának nevelt engem, a vacakot…
És én mégis csak hogy nem cserbenhagytam,
E hallgatag zsivaj túloldalán.
Néha alig jöttem haza, aztán végleg elmaradtam
Nekem az összes mindenség fájt
Ami másnak, ihaj, talán.
/
De a kapilláris vegyszer féreglyuk nem megy veled sehova,
A nap egyszer csak kiég, mint egy olvasólámpa, még az óhaj sóhaj Jehova…
Ami volt benned a leheletnyi lényeg.
Melyről aztán nem szólal meg a gammarádió
S csendbe maradnak a képregények.
Gic/ 2026/ 04/ 05.
Mikijozsa2026. május 7. 07:15
@TURIKARI68: hu az megint egy szélmalom elleni harc, néha az az érzésem, hogy a művészeket úgy kezdik tekinteni, mintha mind Don Quijoték lennének, stb
TURIKARI682026. május 7. 07:11
@Mikijozsa: lehet inkább festenem kellett volna,
Mert az mindenki megérti.
Köszönöm az olvasást Mikibá 🙋
Mikijozsa2026. május 7. 06:55
képregények kora a tik-tok világában, valóban képtelenség, emberi léted a fájó érzelmek és az önmarcangolás, kedves Kari ezzel áldott meg e föld, vagy ki tudja, elgondolkodtam verseden, gratula