A lelkeden száradok.

 

 

Ma született újonc vén szándékom

Az esten odafent örökkön ragyog.

De temetetlen napfény árnyékom holnap lenn

A rögökön andalog.

/

Új színt festettem, s esküt tettem az isten szerelmére,

Mert a csendélet világ tán engem keresett…

Mely nem változik az ég feslett abrosz lett,

Szekrény lelkükben csontváz alakjuk még oly húst nevelget árván.

Hol minden prímszám ismert! De a moly lassan dolgozik  

S a nulladik típusú jóképű jézus,

Már eleget mosolygott rajtuk, a vállfán.

/

Útjába voltam én a kornak, porszem, melyet szemekbe fútt a szél

De megéri a harminc ezüstöt mindenki…

Ki hangyára lép a kietlen kozmoszban!

Vagy álmodók csendjére, ha dobbantva tapos.

S tán konc lesz az én szívem is,

Ott ahol a feketelyuk szétnéz, úgy ahogy most van.

 

Oroszi/ 2026/05/ 02.