Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A kristály.
TURIKARI68• 2026. március 24. 17:41 • olvasva: 35
Hajnalban láttam apám s anyámat,
Miközben az álmok csuprát merítem.
Talány volt alakjuk sápadt, mit az ég visszaadott
S még a nyál csurgott fülembe oly boldogok voltunk szelíden.
/
Utánatok vágyok én, mint felhőket cipelő kajla napsütés…
Mi sejtetni engedi sugarán a bájt.
Az ember istennek hitte magát, pedig mindennek alja…
Hol szeretni akart s tapintani, de éberen csak szenved s annyira fáj!
/
Kinőve szülőbolygód így elfogad a térfogat,
Hogy magadban, vagy a szerben bíznál, megsúgja az agyad.
Még fent kóborol velünk valahol a kristály…
Miközben a testünk odalent már rohad.
Veszprém/ 2026/ 03/24.
TURIKARI682026. április 1. 22:12
@Kurill:Az könnyen meglehet ezért én sem hiányzok majd senkinek
Kurill2026. április 1. 21:48
A hiány leírója vagy ... fájdalmas olyan nagyon hiányzik nekem is a lelkem ordít a végtelenbe...♥️
TURIKARI682026. március 26. 09:19
@Mikijozsa: Köszönöm Mikibá 🙋
Mikijozsa2026. március 26. 09:01
megsúgja az agyam, biza biza ez jó az egészben, tetszett a versed, üdv bikibá
TURIKARI682026. március 26. 05:08
@turk.eva: Köszönöm kedves Éva
turk.eva2026. március 25. 23:12
"Utánatok vágyok én, mint felhőket cipelő kajla napsütés…"
Én is...