A hétköznapok.

 

Engem nem kell megérteni se szeretni,

Ezért üthetnek is bátran.

De vártan, egy olyan embert hoztam ma elétek magamból,

Ki e kornak megfelel, s látszólag hibátlan.

 

Csak éppen az egész életem egy hazugság,

s a bűneim soha nem bomlanak le, akár a műanyag.

A szívem kezd az eszemre hallgatni,

Az meg megháborodott, és hanyag.

 

Drága kincs lett az idő is,

 Az univerzum csak az elemet cserélgeti nálam.

Előle ne próbálj meg menekülni, ha fájdalmat keresel, szüless meg!

Vagy hagyjuk lemerülni, de ha kalandot, hát hallj meg velem bátran.

 

Csak lesem a rám-rám küldött kémet, pedig egyszerű lehet a képlet,

S ha tudnám, hogy vajon a pap kap-e, vagy az orvosom többet, mint médium.

De tele nyomták szervezetem nehézfémmel,

Még a levegőből úszott felém az alumínium.

 

S ím, belülről azért hallatszik valami a ketyegés a sinusritmus,

Mely jelez folyton, mint egy morze.

S ha oda fel magába szippant a végtelen egyszer,

Mintha elfújt volna a szél, nem marad belőlem még por se.

 

Oroszi/ 2022/01/15.