A golgotám.

TURIKARI68•  2021. március 10. 16:10  •  olvasva: 47


 

Az őszi ködökből bújtam elő,

S azt hittem te is erre vagy.

De nem hittem, hogy az élet,

Egyből nekem ugrik, mint egy fenevad.

 

Csak derengtem anyám kislányos álmai között,

S e játék, ironikusan, reám erőltette a világot.

De ha a halál leveszi rólam a béklyókat,

Őrökül megkapjátok majd, e költői szabadságot.

 

Alvó sejtjeim, mint a terroristák,

Becsapták a testemet, s itt hagyom e világot.

Csupasz lelkem, először szűzen,

Nőül kapja majd a halhatatlanságot.

 

A farizeusok keresztre feszítik szavaim,

Nem hisznek a csodákba.

Csak a csillagos ég borul le reám,

S a virágos rétek térdelnek golgotámra.

 

2018/ 09/ 22/ 17:52.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom