Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A fény után.
TURIKARI68• 2025. április 10. 12:11 • olvasva: 24
Lesve kóboroltam az este a fény után,
Eltévedve a sötétben.
Mint egy pókot lógatott a késő délután,
Nyakamnál fogva, egy hajszál vékony kötélen.
Volt idő, mikor oly gazdagnak éreztem magam haver,
Mint senki más! Ott kezdtem el írni.
Mi most romokba hever bennem, talán a te hibád!
Akkor betűk potyogtak az égből,
S látott meg engem anyám, mint bongyor felhőt sírni.
Amikor belém botlott fiát hitten,
Velünk ez a világ össze is omlott, amely tagad.
Azóta álmaimban gyakran vagyok én isten, ki feltámaszt…
De arra eszmél, hogy az ő kezéhez is vér tapad.
Gic/ 2025/ 04/10.
Angyalka732025. április 12. 21:13
Szívvel és örömmel olvastam a versedet. Tetszik, Pompás sorok. ♥️♥️🤗
Üdvözlettel, Melinda
TURIKARI682025. április 12. 10:16
Köszönöm kedves Veronika
Kurill2025. április 12. 10:10
Szívvel olvastalak! Gratulálok! Szeretettel, Veronika
TURIKARI682025. április 10. 22:06
Köszönöm kedves Ágnes
S.MikoAgnes2025. április 10. 22:03
"Akkor betűk potyogtak az égből,
S látott meg engem anyám, mint bongyor felhőt sírni."
Nagyon szép sorok drága Kari !
💖🤗