Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A félkegyelmű és az esperes.
TURIKARI68 2020. december 30. 12:35 olvasva: 171
A félkegyelmű és az esperes.
1/*
Tojásszedő Szent Károly
Mikor a földön járt.
E dolgokat látva,
Tollat ragadott mindjárt.
2/*
Teremté Isten az embert
Valamikor régen.
Teremté, jókedvvel,
Hogy néki örülhessen
3/*
S az ember épít templomot néki
Hol esze szerint érdekeit meg óvja s védi.
Született hát egy fura történet,
Miről a normális ész azt gondolná, hogy tán meg sem történhet.
4/*
Van hát egy ragyogó elme,
Ki szinte mámorosan úszkál, röpköd a dicsőségbe.
Ő a kisfaluban az esperes!
Ki mise alatt boros, de utána inkább csak seres.
5/*
S vele ellentétben
A másik oldal.
Kit valóban megáldott Isten
Kevés ésszel, de igaz szóval.
6/*
De hát nékem van itt a legnehezebb dolgom!
Nékem kell ajkukat tollammal megzaboláznom.
De mégis leírni mindent bátran!
Hogy véle fületeket meg ne bántsam.
7/*
Megszólalt hát a harang a régi toronyba
Hívó szóvolt minden, bimm-be s bamm-ba.
Gyűlik már az eklézsia
Mint minden héten Vasárnapra.
8/*
Lesik az utat,
Melyen már valahol tán a szekér is ott futhat.
Egy papsipkát hömbölget a szél a poros úton,
Mely elhagyta gazdáját, nincs a kobakon.
9/*
Nincs hát a kobakon,
Mert a gazdája még a bakon.
Fent ül ő a tüzes szekéren
S álmodozik serényen.
10/*
Amíg zötykölődött letyegő fejjel,
A szél meg birkózott nyakában a nagykereszttel.
Nem akarja ő az esperst bántani
De jól el tud véle a faluig játszani.
11/*
De nem csak a szél játszik itt,
Hanem egy bolondos gyermek ki álmokat, gombolyit.
S a cinkosa mind ebbe,
Az a tökéletlen elme.
12/*
Oda ér lábához a szél
S vele a papsipka.
Ő tágranyílt szemekkel
A mivoltát kutatja.
13/*
Aztán ahogy a kocsist is meglátja,
Rögtön kacagásra nyíllik kövér pofikája.
Meg kell dögleni a nevetésbe!
Hogy megy így be a sekrestyébe?
14/*
Meg kell dögleni a nevetésbe!
Szalad be a faluba, s fejében a papi süveg.
Úgy hiszi, hogy így őt
Senki nem ismerheti meg.
15/*
Az első alkalom néki,
Hogy majd ministrál.
Álszent a lányka
Ki mellé majd segédnek oda áll.
16/*
Hosszú barna a lófarok,
Mely bizony még a tomporáig is lelógott.
Apácának adják, a faluban azt beszélik!
Ha közben vele más egyéb meg nem történik.
17/*
Kívülről ismer már minden zsoltárt,
Minden rejtélyt mely a sorok között bujkált.
A prédikáció nagymestere
Ha nem jő az esperes a szentmisére.
18/*
El is hiszik minden szavát,
Mit mond.
Glóriát kap a fejére,
S a végén szárnyat bont.
19/*
De most befordul a kocsi a főtérre,
Vasárnap délelőtt féltizenkettőre.
S a bakról a pap lelépve megragadta a hatalmas bőröndöt,
Melyben az ezernyi titok, s a nagy tudomány rejtőzött.
20/*
Szinte marakodott érte a két gyermek!
Nagy fülét, jobbról, s ballról ragadták meg.
Alig bírták a dupla fenekű bőröndöt
Gazdája meg csak mögöttük sétálva őrködött.
21/*
S mikor a templom ajtóba léptek,
Ujjukkal a szenteltvízhez értek.
S ahogy a piros szőnyegre ráléptek,
Hát már akkor minden pénzt megértek.
22/*
Odabent a sekrestyébe aztán,
Valami titkos dolog történik.
Ahogy a pap,
Színes ruhájába átvedlik.
23/*
De megszólal a csengő a falon!
S megjelenik az oltár előtt a coffos lányka, a pap, meg a pufókarcú ludbalon.
Felállnak jöttükre a hívek
Kinek van ujjgúnyája? Az most mutassa meg!
24/*
De úgy látszik unalmas a szentmise!
Vagy csak a lánykát nem indítja meg semmise.
Nagyokat ásít az oltár mögött a széken,
Nem látszik a keze! A szájában eltűnik könyékig egészen.
25/*
De nem így a pufókarcú ludbalon!
Őnéki tetszik az előadás nagyon.
Böködi is a mestere őt,
Meg ne rázza még azt a szép csengőt.
26/*
Közeledik az áldozás
S ízlik néki az ostya.
Az esperes ujját,
Majdnem tőből leharapja.
27/*
Úgy kellett belőni a szájába!
Egy jól célzott mozdulattal a nyelve hátuljára.
Be kellett tanulni hamar ám e trükköt!
Mert az esperes épsége, igen csak ettől függött.
28/*
Így hálát adott
Minden egyes áldozás után a pap.
Ha az ujja,
Ujjsebet nem kap.
29/*
S a történet itt akár
Véget is érhetne.
Ha a pap a fejébe nem veszi,
Hogy őt megnevelje.
30/*
Így minden mise után délután,
Oktató volt az illemórán.
Oktató, s szenvedője a gyermeki észnek
Mert nem látta előjelét a csúfos vereségnek.
31/*
Egy alkalommal, ahogy végetér a mise,
Ami ugyanúgy zajlott, rajta nem változott semmise.
A sekrestyében van a gyülekező
Az illemóra ma is kötelező.
32/*
S ha kötelező, szaladt hát
Csak úgy vagdalódott utána az ördögbőrkabát.
S ahogy rohant a padok között,
Hol a templomatyával, hol a coffosal ütközött.
33/*
Várta őt már a gyóntatószékben
Mintha trónuson ülne a pap.
Jaj hogy a gyermekfülnek
Milyen sületlenség az, amit ő ott kap.
34/*
Térdelj le fiam!
S fogadd el, hogy nékem van igazam!
Ne mondj ellent nékem soha!
Mert nem történik veled csoda.
35/*
Elég csoda az
Hogy kegyelmedet látom!
Borsódzik is tőle
Rendesen a hátam!
36/*
De furdalta
Oldalát a kíváncsiság.
Hátha igaz mindenszó
S nem hazugság.
37/*
Micsoda csoda?
Kérdezte suttogva a gyermek.
Kegyelmeddel tán,
Már meg is történtek!
38/*
Velem már megtörtént fiam
Egykét dolog!
Lásd, tisztelet övez,
S én belőle táplálkozok.
39/*
De atyám milyen szentek azok?
Kiket kegyelmed mámorosan látogatott!
S ezzel fel is ugrott a helyéről pufókarcú ludbalon!
Mert hamarosan kinéz a gyóntatószékből egy pofon!
40/*
Rohant s megsem
Állt ő hazáig.
Jó húsba van a szentem,
Még az inge is átázik.
41/*
S amint beront a házba,
Rögvest az asztalhoz ül!
Pufók arcát, ahogy mamája meglátta
Még a legnagyobb haragjából is megenyhül.
42/*
Ha ő eszik,
Olyan a konyha, mint az étterem!
Mit szeme s szája megkíván,
Az rögtön ott terem!
43/*
Csak tömte, meg tömte a fejét,
Járt a szája, a torka meg kereste a helyét.
De közben mintha az a sunyi szél is járna
Amit elrejt alatta a kispárna.
44/*
Aztán jött az est,
Mi szemének leplet, szívének álmot fest.
S talán az Istennel beszélget!
Kitudja mire képes a gyermeki képzelet?
45/*
Lába a dunna alatt
Csak úgy rukkapált!
Ajka a sötét szobában
Értelmetlen nyelven ordibált.
46/*
De lehet hogy csak
A teli gyomor teszi!
S nyugodt álmát
A sok étel most üldözőbe veszi.
47/*
De e neszre most felgyújtják a villanyt
S minden rossz álma egyszeriben elillant.
Mamája nagy fehér hálóinge,
A sok süteményt, s rántott húst elijesztette!
48/*
S a távolban már valahol
Ott pislog a hajnal.
Felfalja a sötét leplet!
Jön pontosan, mint aki egész éjjel emlegetnek.
49/*
Pattog már a tűz is, készül a reggeli
Sül a szalonna meg a krumpli.
A sok finom falat az asztalra kerül,
Egyik sem lesz fölösleges, egyik sem menekül!
50/*
Nagy munka várta
Aznap reggel a határba!
Még a többiek a krumplit,
Ő a földbe a kolbász karikázza!
51/*
Gondolta, ha a krumpli
Szárba szökken s megnő.
Akkor kolbásznevelőnek is
Jó lesz az, az idő.
52/*
De nem merte megmondani
Hogy mire készül.
Így minden egyes krumpli mellé,
Egy karika kolbász kerül.
53/*
El van vetve hát a kocka!
Ő vár, s visszavonul a vacokba.
S annyira hitt benne,
Hogy még öntözni is kijárt a kertbe!
54/*
Tengernyi is a dicséret,
Amit érette kap.
Ereje nem lankad, s szorgalma nem múlik!
Na? Ilyen unoka nem mindenki ölébe hullik.
55/*
S nem is volt ő rest
Öntözött is feszt.
Eltelet már jó pár nap,
Ő pedig leste kelését a kolbásznak.
56/*
S a kolbász végett,
Álmaiban, lázban égett.
Álmaiban képzeleg, s lakodalmat ül
És a kis coffos megy hozzá feleségül.
57/*
De ugyan abba az éjszakába,
Egy tolvaj járt a szomszéd házba.
Bent is lapul már a hátizsákba a sok disznóság,
Soha nem lát napvilágot ez a nagy disznóság.
58/*
S ez a zsivány
Ahogy sietve átlépte a krumpli földet.
A sok finom kolbászból egyet
A zsákból kiejtett.
59/*
Kisurrant a zsákból, de olyan ügyesen,
Hogy éppen a hegyével fölbe eshessen.
S bele állott úgy a földbe,
Mintha mindig is ott gyökerezne.
60/*
Most még a mindenható is örülni látszik,
Hogy az emberrel ilyenformán komédiázik.
Figyel ő tán egy felhőn hasalva
Mert ilyen nagy az ő hatalma!
61/*
S körülötte mind az égi szentek
Már a következő felvonásnak előre örülnek.
Sietve jön kelet felől a pirkadat,
Csak az ő kedvükért, mos függönyt is, rántanak.
62/*
Dörzsöli is szemét
Pufókarcú ludbalon.
A ház előtti lámpafény
Már nemlátszik meg a falon.
63/*
Első útja mindjárt a kertbe vezetett,
De a látványtól majdnem megveszekedett!
Mama! Mama! Kiabált,
Felhúzkodták a kertből a kolbászt!
64/*
Szalad a mamája,
Lobog a szoknyája.
S tudta, hogy ama fejbe,
Bizony nincsen minden rendbe.
65/*
Kis unokám
A kolbász, az nem nő a földből!
Vágta reá,
Ahogy odaért egyből.
66/*
De akkor ő
Szipogva bevallotta.
Hogy azt a kolbászt,
Ő a krumpli mellé eldugdosta.
67/*
De kikelt az bizony!
Meg is locsoltam mindjárt az első alkonyon.
Még féltem is, mondta szipogva
Hogy a krumplit hátha elnyomja.
68/*
Itt a bizonyság,
Hogy amit mondok, az nem hazugság!
S a dundi ujja,
Reá mutatott a zsákból kiesett kolbászra.
69/*
Mamája megfogta a kolbászt,
Hogy kirántsa a földből.
De rászólt ludbalon,
Jaj! Le ne szakajtsd a gyökérről.
70/*
Biztos, hogy nő még
Talán egy métert.
S ott ült mellette
Nem is reggelizett, nem is ebédelt.
71/*
Aztán délután
Megelégelte már az öreganya.
S elterelve figyelmét,
A kolbászt mellőle kikapta.
72/*
S a kolbász végén a cérnaszál,
Mintha gyökér volna épp úgy áll.
Meg is lepődött a vénasszony
S gondolta, ha ez igaz, át is ülteti a teraszon.
73/*
De ahogy jobban megnézte,
A turpisságot észrevette.
Jaj te átkozott kölyök
Még a végén én is megőrülök.
74/*
Így lett hát
Hüvelyes vetemény vacsorára.
S nem ment messze
A szomszédék kolbásza.
75/*
De e naptól kezdve,
Ludbalon sokáig megjegyezte.
Hogy bíz a kolbászt azt érdemes vetni!
Csak őrizni kell, s nem hagyni, veszni.
76/*
Nehezen heverte ki
A nagy lopást.
De lassan feledte azt is,
Mint addig minden mást.
77/*
De volt itt más baj is,
Az pedig a pap!
Kitől a fejére
Egyre többet kap.
78/*
Meg kell tanulni az anyagot,
Mit néki a pap kiszabott.
Azt mondta néki, ha nem sikerül,
A szenteknek még csak a közelébe sem kerül.
79/*
S mivel közeledett a Vasárnap,
Neki esett a tanulásnak.
De nem megy fejébe az igazság
Valóban a borban lehet a turpisság!
80/*
Még az hiányzik te gyermek
Hogy igyál is!
Mert bizony a sok sötét gondolat
Akkor belőled kiválhat.
81/*
Hogy is bírt volna ő a malaszttal!
Annál inkább a sült malaccal.
De csak eljött a vizsga napja
S addigra még a nadrág is összement rajta.
82/*
S a templomba menet
Meg nézte a coffost.
Ki a tükör előtt fésülködve,
Összekötötte a lompost.
83/*
Na meg az ebéd is várta,
De nem nagyon volt étvágya.
Talán, mert nem a kedvence várta
Ami nem más, mint Simán a Gánica.
84/*
Így indult hát a misére,
A két fiatal egymást kisérve.
Nagy volt ott már a gyakorlatuk
Hisz hibátlan volt minden mozdulatuk
85/*
Az esperes,
Már gyűszűvel adta az ostyát.
Hiszen jól ismerte ő
A pufóka fogát.
86/*
Pedig a jó katolikus
Az nem harap!
A nyelvét nyújtja az ostyáért
Csak e sátán fajzat az ki a fogával hozzá ér.
87/*
Mondtam hogy óvatosan!
Szólt néki a coffos.
Az ostya nem rágni, való
Inkább szájpadlásos!
88/*
S ekkor eltátotta a száját,
A pap, még végig is húzta nyelvén a mutató ujját.
Majd az ostyát szájpadlására felragasztva várta
Hogy jöjjön a várva várt látomása.
89/*
Hát én ezt soha nem fogom megszokni!
Szólt pufókarcú ludbalon.
S a maradék ostyával
Saját nyelvét csapta pofon.
90/*
Majd ide hozatom
Az ostyagyárat!
S fején nagyot koppintva
Megkapta az áltálat.
91/*
Na gondolta ludbalon
Jó lesz túlélnem e napot.
Mert a fejem,
Púp hátára már púpot kapott.
92/*
A végén még az egereket
Fogja itatni!
Ennyi ütést,
A gyermeki kobak nem bír ki.
93/*
De kibírta mer ki kellett bírni!
Meg hát figyelmes lett ám a papra.
Ma ismét azok az átkozott
Tengerészcipők voltak rajta.
94/*
Araszolva közeleg a mise vége,
De nem a ludbalonnak! Néki jelenése lesz a sekrestyébe.
Érdekesebb dolgok történhetnek ott,
Amint a tudománya cserbenhagyja majd a papot.
95/*
„Az Úr legyen veletek”
Szólt a pap.
Ezen a héten is,
A mise végén Vasárnap.
96/*
„És a te lelkeddel”
Válaszoltak a hívek.
Elmondták az Úrangyalát,
S utána szépen hazamentek.
97/*
Jó idő volt már,
S utánuk az ajtó nyitva maradt.
Csak ez jelenthetett volna ludbalonnak
Egyedül egérutat.
98/*
De karon fogta őt a coffos!
S a trónterembe vezette.
Mint aki jól tudta mit csinál
Már órákkal előtte kieszelte.
99/*
Odabent sutyorgott valamit
A kántor és a pap.
Tán szövetkeztek!
Mert egyedül a kölyökkel nem bírnak.
100/*
S amint beért,
Meg is kérdezte tőle.
Vétkeztél e fiam?
Mond meg őszintén előre!
101/*
Nincs nékem vétkem,
Csak az.
Hogy emlegettem a szenteket
Ha az, az?
102/*
És kiket?
Kérdezte a pap.
Ki nyomban meg élénkült
A kántor meg rögtön a fejéhez kap!
103/*
Hát a Jóistent az égbe,
Ki kolbász tolvajt is teremtett a földre.
Mert elvetettem a krumplival együtt szépen a sorba
El is tűnt, de én reá akadtam a nyomra!
104/*
Az ördög bújt belé
Sziszegett a kántor.
S nyakon lottyintotta szentelt vízzel
Egy szép réz tálból.
105/*
Nevet a coffos,
Ki az ajtó mögött hallgatódzik.
Ez tényleg bolond
A megszólalásig.
106/*
Na és mit szoktál imádkozni?
Kérdezte a pap.
Hát a miatyánkot szoktam, meg az Úr az én pásztorom!
Azt hiszem, az megy végig, de lehet, hogy a végét már elalszom!
107/*
Na meg azt szoktam halkan
Kérni tőle.
Hogy jusson bőven mindig
Ebbe a bendőbe.
108/*
Mert a mindennapi kenyér,
Nékem nem igen hiányzik!
Csak amikor a kolbász meg a sütemény
A gyomromban hintázik.
109/*
El fogsz hízni, mint egy disznó!
Szól reá a pap.
Nékem így jó! Válaszolt,
Csak ehessek minden nap!
110/*
Én a szőlőt is szeretem,
Kegyelmed meg csak a levét!
Amelytől néha
Elfelejti a saját nevét!
111/*
Elég volt ordított a pap!
S huszonöt miatyánkot, tíz üdvözlégyet, büntetésül kap!
Csattanik is a sekrestye ajtó,
Az oltár előtt nyomban el is mondandó!
112/*
De egy kis tréfa
Még nem jöhet rosszul.
Suttog az Úr,
Az égben ravaszul.
113/*
Volt egy kis lyuk,
Az ajtó felső sarkán.
Melyen betévedt
Egy kis napsugár kajlán.
114/*
S ahogy imádkozik
Főhangon a gyermek!
A feje egyszeriben
Ragyogásba kezdett.
115/*
Nem hitt szemének a kántor,
A papnak remegett a lába!
A falmellet araszolva
Hagytak mindent hátra!
116/*
A coffos meg
Az ablakon mászott!
Hosszú hajából a törött üveg,
Egy tincset le is vágott!
117/*
Így maradt magára ludbalon,
Imádkozik, s a szava fel is jut az égbe.
Nem tud hazudni soha,
De csak ott talál majd megértésre!
118/*
Szalad a szekér hazafelé, kereke megtalál minden rögöt!
Még nem eltűnt a nyárfasor alatt, s nyomába boszorkányszellő szegődött!
Harsány nevetés hallatszik a felhőkből!
Hallgasd! Meg kell dögleni a nevetéstől!
Turi Károly 2003-03-02/ 13/01