A félkegyelmű és az esperes.

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:35  •  olvasva: 55

A félkegyelmű és az esperes.

 

 

 

1/*

Tojásszedő Szent Károly

Mikor a földön járt.

E dolgokat látva,

Tollat ragadott mindjárt.

 

2/*

Teremté Isten az embert

Valamikor régen.

Teremté, jókedvvel,

Hogy néki örülhessen

 

3/*

S az ember épít templomot néki

Hol esze szerint érdekeit meg óvja s védi.

Született hát egy fura történet,

Miről a normális ész azt gondolná, hogy tán meg sem történhet.

 

4/*

Van hát egy ragyogó elme,

Ki szinte mámorosan úszkál, röpköd a dicsőségbe.

Ő a kisfaluban az esperes!

Ki mise alatt boros, de utána inkább csak seres.

 

5/*

S vele ellentétben

A másik oldal.

Kit valóban megáldott Isten

Kevés ésszel, de igaz szóval.

 

6/*

De hát nékem van itt a legnehezebb dolgom!

Nékem kell ajkukat tollammal megzaboláznom.

De mégis leírni mindent bátran!

Hogy véle fületeket meg ne bántsam.

 

7/*

Megszólalt hát a harang a régi toronyba

Hívó szóvolt minden, bimm-be s bamm-ba.

Gyűlik már az eklézsia

Mint minden héten Vasárnapra.

 

8/*

Lesik az utat,

Melyen már valahol tán a szekér is ott futhat.

Egy papsipkát hömbölget a szél a poros úton,

Mely elhagyta gazdáját, nincs a kobakon.

 

9/*

Nincs hát a kobakon,

Mert a gazdája még a bakon.

Fent ül ő a tüzes szekéren

S álmodozik serényen.

 

 

 

 

10/*

Amíg zötykölődött letyegő fejjel,

A szél meg birkózott nyakában a nagykereszttel.

Nem akarja ő az esperst bántani

De jól el tud véle a faluig játszani.

 

11/*

De nem csak a szél játszik itt,

Hanem egy bolondos gyermek ki álmokat, gombolyit.

S a cinkosa mind ebbe,

Az a tökéletlen elme.

 

12/*

Oda ér lábához a szél

S vele a papsipka.

Ő tágranyílt szemekkel

A mivoltát kutatja.

 

13/*

Aztán ahogy a kocsist is meglátja,

Rögtön kacagásra nyíllik kövér pofikája.

Meg kell dögleni a nevetésbe!

Hogy megy így be a sekrestyébe?

 

14/*

Meg kell dögleni a nevetésbe!

Szalad be a faluba, s fejében a papi süveg.

Úgy hiszi, hogy így őt

Senki nem ismerheti meg.

 

15/*

Az első alkalom néki,

Hogy majd ministrál.

Álszent a lányka

Ki mellé majd segédnek oda áll.

 

16/*

Hosszú barna a lófarok,

Mely bizony még a tomporáig is lelógott.

Apácának adják, a faluban azt beszélik!

Ha közben vele más egyéb meg nem történik.

 

17/*

Kívülről ismer már minden zsoltárt,

Minden rejtélyt mely a sorok között bujkált.

A prédikáció nagymestere

Ha nem jő az esperes a szentmisére.

 

18/*

El is hiszik minden szavát,

Mit mond.

Glóriát kap a fejére,

S a végén szárnyat bont.

 

 

 

 

 

 

 

 

19/*

De most befordul a kocsi a főtérre,

Vasárnap délelőtt féltizenkettőre.

S a bakról a pap lelépve megragadta a hatalmas bőröndöt, 

Melyben az ezernyi titok, s a nagy tudomány rejtőzött.

 

20/*

Szinte marakodott érte a két gyermek!

Nagy fülét, jobbról, s ballról ragadták meg.

Alig bírták a dupla fenekű bőröndöt

Gazdája meg csak mögöttük sétálva őrködött.

 

21/*

S mikor a templom ajtóba léptek,

Ujjukkal a szenteltvízhez értek.

S ahogy a piros szőnyegre ráléptek,

Hát már akkor minden pénzt megértek.

 

22/*

Odabent a sekrestyébe aztán,

Valami titkos dolog történik.

Ahogy a pap,

Színes ruhájába átvedlik.

 

23/*

De megszólal a csengő a falon!

S megjelenik az oltár előtt a coffos lányka, a pap, meg a pufókarcú ludbalon.

Felállnak jöttükre a hívek

Kinek van ujjgúnyája? Az most mutassa meg!

 

24/*

De úgy látszik unalmas a szentmise!

Vagy csak a lánykát nem indítja meg semmise.

Nagyokat ásít az oltár mögött a széken,

Nem látszik a keze! A szájában eltűnik könyékig egészen.

 

25/*

De nem így a pufókarcú ludbalon!

Őnéki tetszik az előadás nagyon.

Böködi is a mestere őt,

Meg ne rázza még azt a szép csengőt.

 

26/*

Közeledik az áldozás

S ízlik néki az ostya.

Az esperes ujját,

Majdnem tőből leharapja.

 

27/*

Úgy kellett belőni a szájába!

Egy jól célzott mozdulattal a nyelve hátuljára.

Be kellett tanulni hamar ám e trükköt!

Mert az esperes épsége, igen csak ettől függött.

 

 

 

 

 

 

 

28/*

Így hálát adott

Minden egyes áldozás után a pap.

Ha az ujja,

Ujjsebet nem kap.

 

29/*

S a történet itt akár

Véget is érhetne.

Ha a pap a fejébe nem veszi,

Hogy őt megnevelje.

 

30/*

Így minden mise után délután,

Oktató volt az illemórán.

Oktató, s szenvedője a gyermeki észnek

Mert nem látta előjelét a csúfos vereségnek.

 

31/*

Egy alkalommal, ahogy végetér a mise,

Ami ugyanúgy zajlott, rajta nem változott semmise.

A sekrestyében van a gyülekező

Az illemóra ma is kötelező.

 

32/*

S ha kötelező, szaladt hát

Csak úgy vagdalódott utána az ördögbőrkabát.

S ahogy rohant a padok között,

Hol a templomatyával, hol a coffosal ütközött.

 

33/*

Várta őt már a gyóntatószékben

Mintha trónuson ülne a pap.

Jaj hogy a gyermekfülnek

Milyen sületlenség az, amit ő ott kap.

 

34/*

Térdelj le fiam!

S fogadd el, hogy nékem van igazam!

Ne mondj ellent nékem soha!

Mert nem történik veled csoda.

 

35/*

Elég csoda az

Hogy kegyelmedet látom!

Borsódzik is tőle

Rendesen a hátam!

 

 

36/*

De furdalta

Oldalát a kíváncsiság.

Hátha igaz mindenszó

S nem hazugság.

 

 

 

 

 

37/*

Micsoda csoda?

Kérdezte suttogva a gyermek.

Kegyelmeddel tán,

Már meg is történtek!

 

38/*

Velem már megtörtént fiam

Egykét dolog!

Lásd, tisztelet övez,

S én belőle táplálkozok.

 

39/*

De atyám milyen szentek azok?

Kiket kegyelmed mámorosan látogatott!

S ezzel fel is ugrott a helyéről pufókarcú ludbalon!

Mert hamarosan kinéz a gyóntatószékből egy pofon!

 

40/*

Rohant s megsem

Állt ő hazáig.

Jó húsba van a szentem,

Még az inge is átázik.

 

41/*

S amint beront a házba,

Rögvest az asztalhoz ül!

Pufók arcát, ahogy mamája meglátta

Még a legnagyobb haragjából is megenyhül.

 

42/*

Ha ő eszik,

Olyan a konyha, mint az étterem!

Mit szeme s szája megkíván,

Az rögtön ott terem!

 

43/*

Csak tömte, meg tömte a fejét,

Járt a szája, a torka meg kereste a helyét.

De közben mintha az a sunyi szél is járna

Amit elrejt alatta a kispárna.

 

44/*

Aztán jött az est,

Mi szemének leplet, szívének álmot fest.

S talán az Istennel beszélget!

Kitudja mire képes a gyermeki képzelet?

 

45/*

Lába a dunna alatt

Csak úgy rukkapált!

Ajka a sötét szobában

Értelmetlen nyelven ordibált.

 

 

 

 

 

 

 

46/*

De lehet hogy csak

A teli gyomor teszi!

S nyugodt álmát

A sok étel most üldözőbe veszi.

 

47/*

De e neszre most felgyújtják a villanyt

S minden rossz álma egyszeriben elillant.

Mamája nagy fehér hálóinge,

A sok süteményt, s rántott húst elijesztette!

 

48/*

S a távolban már valahol

Ott pislog a hajnal.

Felfalja a sötét leplet!

Jön pontosan, mint aki egész éjjel emlegetnek.

 

49/*

Pattog már a tűz is, készül a reggeli

Sül a szalonna meg a krumpli.

A sok finom falat az asztalra kerül,

Egyik sem lesz fölösleges, egyik sem menekül!

 

50/*

Nagy munka várta

Aznap reggel a határba!

Még a többiek a krumplit,

Ő a földbe a kolbász karikázza!

 

51/*

Gondolta, ha a krumpli

Szárba szökken s megnő.

Akkor kolbásznevelőnek is

Jó lesz az, az idő.

 

52/*

De nem merte megmondani

Hogy mire készül.

Így minden egyes krumpli mellé,

Egy karika kolbász kerül.

 

53/*

El van vetve hát a kocka!

Ő vár, s visszavonul a vacokba.

S annyira hitt benne,

Hogy még öntözni is kijárt a kertbe!

 

54/*

Tengernyi is a dicséret,

Amit érette kap.

Ereje nem lankad, s szorgalma nem múlik!

Na? Ilyen unoka nem mindenki ölébe hullik.

 

 

 

 

 

 

 

 

55/*

S nem is volt ő rest

Öntözött is feszt.

Eltelet már jó pár nap,

Ő pedig leste kelését a kolbásznak.

 

56/*

S a kolbász végett,

Álmaiban, lázban égett.

Álmaiban képzeleg, s lakodalmat ül

És a kis coffos megy hozzá feleségül.

 

57/*

De ugyan abba az éjszakába,

Egy tolvaj járt a szomszéd házba.

Bent is lapul már a hátizsákba a sok disznóság,

Soha nem lát napvilágot ez a nagy disznóság.

 

58/*

S ez a zsivány

Ahogy sietve átlépte a krumpli földet.

A sok finom kolbászból egyet

A zsákból kiejtett.

 

59/*

Kisurrant a zsákból, de olyan ügyesen,

Hogy éppen a hegyével fölbe eshessen.

S bele állott úgy a földbe,

Mintha mindig is ott gyökerezne.

 

60/*

Most még a mindenható is örülni látszik,

Hogy az emberrel ilyenformán komédiázik.

Figyel ő tán egy felhőn hasalva

Mert ilyen nagy az ő hatalma!

 

61/*

S körülötte mind az égi szentek

Már a következő felvonásnak előre örülnek.

Sietve jön kelet felől a pirkadat,

Csak az ő kedvükért, mos függönyt is, rántanak.

 

62/*

Dörzsöli is szemét

Pufókarcú ludbalon.

A ház előtti lámpafény

Már nemlátszik meg a falon.

 

63/*

Első útja mindjárt a kertbe vezetett,

De a látványtól majdnem megveszekedett!

Mama! Mama! Kiabált,

Felhúzkodták a kertből a kolbászt!

 

 

 

 

 

 

64/*

Szalad a mamája,

Lobog a szoknyája.

S tudta, hogy ama fejbe,

Bizony nincsen minden rendbe.

 

65/*

Kis unokám

A kolbász, az nem nő a földből!

Vágta reá,

Ahogy odaért egyből.

 

66/*

De akkor ő

Szipogva bevallotta.

Hogy azt a kolbászt,

Ő a krumpli mellé eldugdosta.

 

67/*

De kikelt az bizony!

Meg is locsoltam mindjárt az első alkonyon.

Még féltem is, mondta szipogva

Hogy a krumplit hátha elnyomja.

 

68/*

Itt a bizonyság,

Hogy amit mondok, az nem hazugság!

S a dundi ujja,

Reá mutatott a zsákból kiesett kolbászra.

 

69/*

Mamája megfogta a kolbászt,

Hogy kirántsa a földből.

De rászólt ludbalon,

Jaj! Le ne szakajtsd a gyökérről.

 

70/*

Biztos, hogy nő még

Talán egy métert.

S ott ült mellette

Nem is reggelizett, nem is ebédelt.

 

71/*

Aztán délután

Megelégelte már az öreganya.

S elterelve figyelmét,

A kolbászt mellőle kikapta.

 

72/*

S a kolbász végén a cérnaszál,

Mintha gyökér volna épp úgy áll.

Meg is lepődött a vénasszony

S gondolta, ha ez igaz, át is ülteti a teraszon.

 

 

 

 

 

 

 

73/*

De ahogy jobban megnézte,

A turpisságot észrevette.

Jaj te átkozott kölyök

Még a végén én is megőrülök.

 

74/*

Így lett hát

Hüvelyes vetemény vacsorára.

S nem ment messze

A szomszédék kolbásza.

 

75/*

De e naptól kezdve,

Ludbalon sokáig megjegyezte.

Hogy bíz a kolbászt azt érdemes vetni!

Csak őrizni kell, s nem hagyni, veszni.

 

76/*

Nehezen heverte ki

A nagy lopást.

De lassan feledte azt is,

Mint addig minden mást.

 

77/*

De volt itt más baj is,

Az pedig a pap!

Kitől a fejére

Egyre többet kap.

 

78/*

Meg kell tanulni az anyagot,

Mit néki a pap kiszabott.

Azt mondta néki, ha nem sikerül,

A szenteknek még csak a közelébe sem kerül.

 

79/*

S mivel közeledett a Vasárnap,

Neki esett a tanulásnak.

De nem megy fejébe az igazság

Valóban a borban lehet a turpisság!

 

80/*

Még az hiányzik te gyermek

Hogy igyál is!

Mert bizony a sok sötét gondolat

Akkor belőled kiválhat.

 

81/*

Hogy is bírt volna ő a malaszttal!

Annál inkább a sült malaccal.

De csak eljött a vizsga napja

S addigra még a nadrág is összement rajta.

 

 

 

 

 

 

 

82/*

S a templomba menet

Meg nézte a coffost.

Ki a tükör előtt fésülködve,

Összekötötte a lompost.

 

83/*

Na meg az ebéd is várta,

De nem nagyon volt étvágya.

Talán, mert nem a kedvence várta

Ami nem más, mint Simán a Gánica.

 

84/*

Így indult hát a misére,

A két fiatal egymást kisérve.

Nagy volt ott már a gyakorlatuk

Hisz hibátlan volt minden mozdulatuk

 

85/*

Az esperes,

Már gyűszűvel adta az ostyát.

Hiszen jól ismerte ő

A pufóka fogát.

 

86/*

Pedig a jó katolikus

Az nem harap!

A nyelvét nyújtja az ostyáért

Csak e sátán fajzat az ki a fogával hozzá ér.

 

87/*

Mondtam hogy óvatosan!

Szólt néki a coffos.

Az ostya nem rágni, való

Inkább szájpadlásos!

 

88/*

S ekkor eltátotta a száját,

A pap, még végig is húzta nyelvén a mutató ujját.

Majd az ostyát szájpadlására felragasztva várta

Hogy jöjjön a várva várt látomása.

 

89/*

Hát én ezt soha nem fogom megszokni!

Szólt pufókarcú ludbalon.

S a maradék ostyával

Saját nyelvét csapta pofon.

 

90/*

Majd ide hozatom

Az ostyagyárat!

S fején nagyot koppintva

Megkapta az áltálat.

 

 

 

 

 

 

 

 

91/*

Na gondolta ludbalon

Jó lesz túlélnem e napot.

Mert a fejem,

Púp hátára már púpot kapott.

 

92/*

A végén még az egereket

Fogja itatni!

Ennyi ütést,

A gyermeki kobak nem bír ki.

 

93/*

De kibírta mer ki kellett bírni!

Meg hát figyelmes lett ám a papra.

Ma ismét azok az átkozott

Tengerészcipők voltak rajta.

 

94/*

Araszolva közeleg a mise vége,

De nem a ludbalonnak! Néki jelenése lesz a sekrestyébe.

Érdekesebb dolgok történhetnek ott,

Amint a tudománya cserbenhagyja majd a papot.

 

95/*

„Az Úr legyen veletek”

Szólt a pap.

Ezen a héten is,

A mise végén Vasárnap.

 

96/*

„És a te lelkeddel”

Válaszoltak a hívek.

Elmondták az Úrangyalát,

S utána szépen hazamentek.

 

97/*

Jó idő volt már,

S utánuk az ajtó nyitva maradt.

Csak ez jelenthetett volna ludbalonnak

Egyedül egérutat.

 

98/*

De karon fogta őt a coffos!

S a trónterembe vezette.

Mint aki jól tudta mit csinál

Már órákkal előtte kieszelte.

 

99/*

Odabent sutyorgott valamit

A kántor és a pap.

Tán szövetkeztek!

Mert egyedül a kölyökkel nem bírnak.

 

 

 

 

 

 

 

100/*

S amint beért,

Meg is kérdezte tőle.

Vétkeztél e fiam?

Mond meg őszintén előre!

 

101/*

Nincs nékem vétkem,

Csak az.

Hogy emlegettem a szenteket

Ha az, az?

 

102/*

És kiket?

Kérdezte a pap.

Ki nyomban meg élénkült

A kántor meg rögtön a fejéhez kap!

 

103/*

Hát a Jóistent az égbe,

Ki kolbász tolvajt is teremtett a földre.

Mert elvetettem a krumplival együtt szépen a sorba

El is tűnt, de én reá akadtam a nyomra!

 

104/*

Az ördög bújt belé

Sziszegett a kántor.

S nyakon lottyintotta szentelt vízzel

Egy szép réz tálból.

 

105/*

Nevet a coffos,

Ki az ajtó mögött hallgatódzik.

Ez tényleg bolond

A megszólalásig.

 

106/*

Na és mit szoktál imádkozni?

Kérdezte a pap.

Hát a miatyánkot szoktam, meg az Úr az én pásztorom!

Azt hiszem, az megy végig, de lehet, hogy a végét már elalszom!

 

107/*

Na meg azt szoktam halkan

Kérni tőle.

Hogy jusson bőven mindig

Ebbe a bendőbe.

 

108/*

Mert a mindennapi kenyér,

Nékem nem igen hiányzik!

Csak amikor a kolbász meg a sütemény

A gyomromban hintázik.

 

 

 

 

 

 

 

109/*

El fogsz hízni, mint egy disznó!

Szól reá a pap.

Nékem így jó! Válaszolt,

Csak ehessek minden nap!

 

110/*

Én a szőlőt is szeretem,

Kegyelmed meg csak a levét!

Amelytől néha

Elfelejti a saját nevét!

 

111/*

Elég volt ordított a pap!

S huszonöt miatyánkot, tíz üdvözlégyet, büntetésül kap!

Csattanik is a sekrestye ajtó,

Az oltár előtt nyomban el is mondandó!

 

112/*

De egy kis tréfa

Még nem jöhet rosszul.

Suttog az Úr,

Az égben ravaszul.

 

113/*

Volt egy kis lyuk,

Az ajtó felső sarkán.

Melyen betévedt

Egy kis napsugár kajlán.

 

114/*

S ahogy imádkozik

Főhangon a gyermek!

A feje egyszeriben

Ragyogásba kezdett.

 

115/*

Nem hitt szemének a kántor,

A papnak remegett a lába!

A falmellet araszolva

Hagytak mindent hátra!

 

 

116/*

A coffos meg

Az ablakon mászott!

Hosszú hajából a törött üveg,

Egy tincset le is vágott!

 

 

117/*

Így maradt magára ludbalon,

Imádkozik, s a szava fel is jut az égbe.

Nem tud hazudni soha,

De csak ott talál majd megértésre!

 

 

 

 

 

118/*

Szalad a szekér hazafelé, kereke megtalál minden rögöt!

Még nem eltűnt a nyárfasor alatt, s nyomába boszorkányszellő szegődött!

Harsány nevetés hallatszik a felhőkből!

Hallgasd! Meg kell dögleni a nevetéstől!

 

 

Turi Károly 2003-03-02/ 13/01

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom