A fekete doboz.

 

Az élet egy szörnyű hely,

Hej pedig a teremtés megannyi feromon,

És fajtatiszta vegyület.

Csak az emberi sors lett korcs benne,

Kiből kiveszett a becsület.

 

De mindent rögzít a fekete doboz,

Amint a vágy ledönti a falakat.

S ha megismered magadat, mikor visszanézheted ott bent!

Ahogy zülleni indult veled a szabad akarat,

S te hiába imádkozol lelki üdvödért,

Már nem válaszol a csend.

 

Ladikod szép lassan megfeneklik,

Léket üt reá a gravitáció valahol.

Csak addig úszik még a gyászmenet,

Akár egy raj méh, a koszorúk felett duruzsol.

 

Aztán megszűnik a remény,

Addig- addig győzködi a tudat.

Pedig te nagy kincs voltál,

De nem lesz senki aki utánad  kutat.