T.Leona blogja
Viszlát immár kedvesem
Csak a fájdalom ad elég erőt a búcsúhoz
csak a szó nehéz, a léptek könnyek
mint a szememben a könnycsep(pek)
Az értelmetlen várás csak fájdítja a szívet
mond el nékem miért teszed ezt velem.
Viszlát immár kedvesem.
Értem is eljön
Mint minden egyes pillanat ugy jöt el eza nap
oly ki mondhatatlan volt gyülöletel telítő.
De szívem szárnyalt mint a sas
mert látam többé nem lesz ne mulas.
S nevetem mint részeg gyermek
örvemdeztem a vétkes létnek.
Hupsz botladozván de el jutok hozád
s kacagrajtam a nép.,néznek, hahahaha
be vernék mindnek egyet,hmm mily friss a levegő
tavaszi táj,madarak pff miez ember?nagyon vétkes lélek
Félek,előfordulhat ez?
S ime egy gyermek mily édes de hol az annya különleges
s a macska köves uton haladván le kopár házak közt
nicsak ottvagy,ott s vársz mosoly arcodon ,ohhh oly édes vagy
Szeretlek!
De néznek az írigyek,mondják miféle ember ez.Én igen is ember vagyok
s nem mifél,Nemes kecses bársonyos hangom mesés
mint lépteim kopanása,igaz most ink csoszanása.hosszu volt az este
na de ki kérdezte,csók a szádra csatan nagyot,jön a bácsi sránk mosolyog
látom szemében mondja de szép s feleségére gondol kit már rég el vitt
a csuff gonosz halál.
Értem is el jön majd TALÁN.
Gyermek-kacaj
Ne hogy azt higyét erröl szol e írka firka kacaj hangja ki halota már? mikor boldogság halatszik anyári napsugárban uszó gyermekek közül,finom illatok kavarkádja a réteken,kertekben s a medence csurig vizel s bene az élet. Gyermek ugyszeretnék az leni,ki mondani anya s kacagni a végtelen éjbe,látni azt amit már sajnos nem nemlátok. De hisz én még nem vagyok felnöt s sose leszek,mindig meg maradok gyermek,de nem ugy mint rég korom már mulik,rohan az idő,szomoru sors. Sose akarok felnöni,ártalmas,pénz kell meg munka fájdlamas,de mégis oly csodás mikor felnötként látod a gyermek mosolyt. Mikor karodban tartod gyermeked s tudod tiéd ,belöled. S mulnak a z évek öregszel s gyermekedböl felnöt lesz el mulik a kacaj az udvaron,sivár siralom. Marad a gaz s az űr aszivben s rá ébredsz gyermeked már nincsen a lányod már nem játszik az udvaron,nincs ki után pakolnod.Devan ott a férjed eszik iszik,mondjuk éltet,este már semmi re se képes. Ekkor jösz rá meg öregedtél ÉDes!