Óh! A zenegép

T0m•  2024. február 17. 18:25  •  olvasva: 45

Ülök félálomban, ringatózik a vonat és arcomat lágyan simogatja a napfény. De már annyira hogy szinte zavar! Mintha szándékosan tenné ezt. Végül a vonat megállt, kiszálltam egy öreg kicsi állomáson és izgatottan vetettem bele magamat az ismeretlenbe.

 

(Sztori folytatásához plussz kis zene ajánló: Generál: zenegép)

 

Ahogy leértem a lépcső végén, macskaköves utat követve látom egy fiúgyermek vidáman táncol és csak utána pár perccel később hallottam a zenét. Hevesen vert szívem szülte kiváncsiságom miatt az ordító, recsegő zene után mentem. Csodálkoztam, mert egy mini kocsma előtt ült egy hófehér hajú öreg rocker, előtte az asztalon pár üres pohár meg egy korsó sör és élvezettel hallgatta a zenegépet ami mögötte szólt. Ez az egész olyan képkocka volt mintha vissza repültem volna a 70-es 80-as évek magyarországra.

Annyira tetszett ez az egész pillanat hogy nem nagyon akartam oda menni attól félve hogy megzavarom ezt a jó néhány percet. De elindultam lassan, hát ha nem történik semmi.

Az öreg észre vett, mosolyogva üdvözölt és meghívott egy sörre. Ott voltam, beszélgettünk a zenéről meg egyéb minden másról is amit csak a zene adhat az élet élvezethez. Közben csökkenőben volt a sör mennyiség és ezt hama észre vette a rocker: HEJ ASSZONYKA. HOZZÁ MÉG EGY SSSHÖRRT!!!! Csak beszélgettünk, nevettünk, ittunk és csodáltuk örömmel ott a fiúgyermeket ahogy táncolt.

 

(Sztori végéhez is egy kis zene ajánló: Generál: Tapsolj, táncolj, örülj)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!