T0m blogja

Zene
T0m•  2024. január 21. 15:41

A nagy sárga taxi

Sétálgatok egy öreg úton. Csodálkozom-csodálom, hogy mennyire nyugodt és csendes ez a táj. Még ballagok tovább a magányos úton, jó érzés kelt bennem: Milyen jó hogy elmentem otthonról megint. Lefoglal egy másik utazás kívül-belül-legbelül ahol hideg, zavaros, fájó, sötét idegen ember próbál felszinre törni. Nagyokat sohajtok. Apró mosoly nyugszik mégis arcomon mikor meglátom eddigi első útitáblát: Pozsony 20km.

Nem emlékszem, hogy mikor agyaltam ennyire részletesen a jövőmön? Szerintem soha. Eddig, eddig hagytam magam sodorni az árral és hogy túléljem, a zene segítet. Elnéztem balra és ott volt a napnyugta, letértem az útról majd pár lépés utan leültem, ámultam a napot.

 

(Sztori folytatásához kis zene ajánló: Joni Mitchell: Hana)

 

Folytatom utam. Gyalogolok és a cipőm talpa már le is jött. Csak tudnám, hogy miért nekem megy tönkre ilyen hama a cipő mikor nem is én vagyok a legmozgékonyabb ember a földön. Talán még a lajhár is gyorsabb és többet mozog, mint én! Na mindegy. Levettem a cipőmet és mentem tovább miközben gondolataim ismét lefoglalnak alaposan részletesen. Néha felnéztem jobbra meg balra kicsi könnyek potyogtak szememből ahogy már estébe nyúlik a táj és egy taxi jelent meg. Beszálltam, a taxi elindult a városi fény felé.

 

(Sztori végére egy kis zene ajánló: Joni Mitchell: Big yellow taxi)

T0m•  2024. január 19. 18:17

Elbolyongtam

Végre! friss levegő. Halkan mondtam magamban a kórhaz bejárata előtt. Ott álltam jó pár pillanatig nagy mosollyal arcomon. És neki indultam az ember uralta nagy vadvilágban haza. Talán.

 

(Sztorihoz egy kis zene ajánló: Bágyi Balázs: Garden of joy)

 

Buszban ülve ablakra tapadt arcom, néztem, ámultam-bámultam akár egy turista ahogy csak egyre mélyebbre gurult a városba nyekergő és pöfögtető tragacs. Pedig egyáltalán nem olyan helyen ment ahol úgy igazán lenne valami turista látványoság, ha csak nem a hófehér öreg épületre gondolok ahol diszítet nyakkendős politikusok járnak hamis mosollyal. Na mindegy!

Egyik utcasarkon megállt a busz és egy könyvesbolt szúrta ki szememet, azonnal le is szálltam. Amikor bementem a boltba, hatalmas öreg bútorok és polcok voltak tele könyvekkel amibe rögtön bele is ástam magamat, önmagamról megfelejtkezve. Nem tudom mennyi idő múlt el, de az elárusító néni szólt hogy lassan bezár. Én nem tudom miért egy halom könyvel a kezemben mentem a pulthoz annak ellenére is hogy tudtam, nincs a könyv halmaz negyedére se pénzem. Nem baj! Pozitív hozzáállás: próbáltam bájos jó pofa fiú lenni, próbáltam enyhe könnyes szemekkel könyörögni, próbáltam keményen alkudozni is. De nem vált be semmi. Semmi! Végül csak egy könyvel hagyhattam el boltot: "Csavargók tízparancsolata". Mivel már nagyon régen kerestem ezt a könyvet. Örültem, mint egy gyerek az új játéknak.

Séta közben olvasva a könyvet a nagy városban mentem amerre mehettem jó formán vakon. KONG! Seggre estem és felnéztem morogva: pont ennek a mindenszentek tehénlepényes lámpa oszlopnak kellet nekem jönnie?!

Észre  vettem hogy az állomáson vagyok. Felálltam, elindultam venni egy jegyet és felszálltam a vonatra.

T0m•  2024. január 12. 15:49

Kanapé

Szomorúan. Szinte már majdnem könnyes szemekkel bámulok ki az ablakon, hogy mennyire feketére borult felhők és zord eső esik most. Megráztam vállam, keresztbe kulcsolva kezeimet gyorsan a kanapéra feküdtem össze húzodva, mélyen be is takartam magamat a nagy kedvenc takarómmal és csak arcom volt látható. Bár az orrom jéghideg volt. Szerintem még jégcsapok is lógtak rajta. Dörrent egyet az ég és az ablak még nem volt becsukva, így hama kiugrottam és becsuktam az ablakot majd hipp-hopp vissza is ugrottam a kanapéra. Szundítok…

Egy idegen horkolásra keltem fel. VAJON! KIMER ITT HORKOLNI AZ ÉN SZOBÁMBAN? Morogva kérdeztem, de válasz nem jött.

Felkeltem. A redőnyöket lehúztam, előszedtem néhány gyertyát és meggyújtottam, a szoba csodásan fénylett a kis táncoló lángoknak köszönhetően.

 

(Sztori folytatásához kis zene ajánló: Kex remake: Kanapé)

 

Jó kedvem van. Tettem kis zenét és táncoltam, ugráltam, hülyültem, élveztem a zenét. Törésre jellemző recsegésre lettem figyelmes és láttam ahogy félre mozdítom lábamat az alatt egy aprócska szobrocska volt amelyiknek a keze tört el. Egy szemüveges tanuló szobrocska volt, egy tanártól kaptam kinek sohasem voltam a kedvenc diákja. TÁVOZZ TŐLEM DÉÉÉMON! Kiáltottam. Hirtelen mozdulattal a kukába dobtam és ezzel megszabadulva a rossz emléktől. Túl jó kedvem volt ahoz, hogy búslakodjak a múlton.

Kiterültem, elfáradtam a sok bolondulástól. Úgy, mint egy macska nyúltozkodtam egy nagyot, megigazítottam bajszom és tök lazán kényelembe helyezkedtem és lustálkodtam. Lassan, lassan elaludtam.