Füves cigi és pia

T0m•  2024. január 26. 22:16  •  olvasva: 36

WC-én ülök a vonaton és azon agyalok hogyan tudnék meglógni? Mivel se pénzem, se vonatjegyem nincs. Azon csodálkozom hogy nem volt semmiféle ellenőrzés eddig, így azt mondhatnám: Ingyen utaztam. Avagy potyautas! Bizonytalanul vissza mentem az étterembe a kávémhoz, néztem.

A vonat lassul, pont ekkor megjelent egy ellenőr. Ki széles-díszes bajsza alatt motyogot valamit ahogy elment mellettem. Az ablakhoz fordultam és nézelődtem rémülten. Közben figyeltem mikor lesz az a pillanat amikor csak én vagyok egy magam. A vonat még lassul.

Megállt. Hírtelen felálltam, mint akinek sűrgős dolga lenne és elindultam az ajtó felé. Kilincset lenyomtam, rögtön balra fordultam és leugruttam a vonatról és gyors mégis apró lépésben igyekeztem az állomás kijárata felé. Annyira símán tettem ezt mintha valamiféle szellem lettem volna míg a kijáratott el nem állta egy óriási kövér emberke. EZ MOSSST KOMOLY?! Kérdeztem magamtól. Próbáltam elmenni mellette - alatta de lehetetlen volt. Akkora ember volt, vagy annyira kicsi a kijáratt? Tity-töty-tity-töty. Tötyögök a kövér emberke mögött idegesen, lassan.

Végre! Kint voltam a pályaudvarán és futottam-futottam, hogy minnél távolabb legyek az állomástól.

A padon ülve pihentem, szivaroztam, szerencsémre még volt egy utolsó. Egy jól öltözött fickó sétált el mellettem. Arca marhára ismerős volt nekem. Oda is kiabáltam a fickónak: 3:20!!! Az megfordult, vissza jött és folytatta: "Az ágyam vissza húzz".

Egymásra mosolyogva, nevetve, örömmel üdvözőltük egymást. Máris beültünk egy kocsmába sörözgetni mint valamikor régen tettük Budapesten. Dumáltunk, nevettünk és elmondtuk egymásnak mi hogyan történt hogy ide kerültünk. Végül elkisért a buszállomásra adva kis pénzt. És indult a busz.  

Integettem egy rég nem látott barátnak.

 

Sztorihoz egy kis zene ajánló: Hugh Laurie: Junkers blues

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. január 27. 12:35

jó lett, gratula

pazarlaci2024. január 27. 02:15

A versben leírt fiatal személy nem tűnik elkényeztetettnek. Inkább úgy fest, mint aki nehéz helyzetben van: nincs pénze, nincs vonatjegye, és arra kényszerül, hogy potyautasként utazzon. Ez a helyzet inkább szükségből eredő magatartást mutat, semmint elkényeztetettséget.

A narrációban megjelenik egyfajta kalandvágy és spontaneitás, ahogy a főszereplő igyekszik megoldani a nehéz helyzetet, például amikor leugrik a megálló vonatról és a pályaudvaron keresztül menekül. Ezek az elemek a fiatal kreativitását és alkalmazkodó képességét hangsúlyozzák.

A vers végén a régi barát megjelenése és az együtt töltött idő jóindulatú, barátságos légkört teremt, ami a szorongó helyzet után megkönnyebbülést és örömöt hoz.

Összességében a vers egy összetett történetet mesél el, amely a fiatalok nehéz helyzetének és az élet kiszámíthatatlan fordulatainak dinamikáját tárja fel. Az elkényeztetettség inkább távol áll a vers hangulatától és üzenetétől.