Bufet

T0m•  2024. január 26. 13:54  •  olvasva: 22

Még mindig a nagy városban csavargom jó egy magam. Jókedvűen. Elértem ismét a vonatállomást ahol egy lakókocsis bufet állt, hm, megéreztem a finom friss sajt illatát és egyből oda is mentem kajálni. Míg vártam kértem kávét és kólát, tökmagot. Rágtam. Elkalandoztam gondolataimban.

- Káoszban fulladozó beteges arcok, képlékeny, valamennyire, míg meg nem törik a szív és nem szakad el az agyban valami. Gyilkosság, rendőrök szerencsétlenkedései, hűszolgálat megszegése, zsír élet. Talán. Kész káosz! -

A kirántott sajt kész! Mondja már kiabálva a dagi-magi széf, ablakban szorult óriási fejével. Kicsit ijedten, de észhez térve elvettem, fizettem, ettem a sajtot majd hírtelen megint rendeltem hozzá még sültkrumplit is. Amikor fizetni akartam képtelen voltam belátni, hogy eléggé túlköltekeztem pár centtel. A széf is rájött erre talán még hamarább mint én. Hidegen elküldött a francba. Halk lépésben, halkan motyogtam: "A magyar addíg eszik, míg koporsóba nem teszik".

 

(Sztori végére kis zene ajánló: Hobo: ha van pénzed ne verd dobra)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

T0m2024. január 26. 17:47

@Mikijozsa: Nincs semmi gond. Tetszik is. Bárhogy is gondoltad.

Mikijozsa2024. január 26. 16:44

a buffet útilaput tett a talpadra, gondoltam viccesen mikor a végére értem írásodnak, ezt most el lehet nézni nekem, mert úgy tűnik mintha rímelne,
a bufet - meg az útilaput tett :)