T-BREAK

itt a csendben bújjunk most össze
mint hernyóselyem forró teában az érzés
de a testünkre simult lelkünk lát

nincsen árnyékbolygó tapintás
a fehér isteni fény finomságán hallgasd
hogy ropog a hó a szívünk alatt

Feldobok egy humorzsetont
ráteszem a feketére,
és hagyom, hogy belelépj a gereblyébe.
Torx fejű csavarbiztos észjárásod
kikapcsol, de látod a sors-csillag álmod.
Most örülj, nem kell szólnod, megértelek,
és naná, hogy nem jegelem a helyzetet.

száz két-három lélek-lát-csepp
olvad össze valahol
ezt tudja egy fénymosoly

örökzöld tűlevelek átölelnek veled azért
mert fekete ágak közt mint rügy pattan a miért
természet érzelmén mosolyba simogat egy igen
mint szélcsengettyű a lélek tornádón át üzen

ha csak a két kezem közt
átkulcsolt fényt nézi az isten
pont ennyi kell nem több
ahhoz ami nincsen

de valahol rám talál
és két szív-könnycseppünk egyesül
melynek dobbanását
mi halljuk egyedül