Belső hangvilla-kés-kanál-amit kisütöttél eheted

   Nap mint nap a természetem minden lélekrezdülésével teszem a dolgom, cselekszem. Benne van az a légköri állapot ami kiáramlik belőlem. Minden tettemmel, beszélgetésemmel, leírt szavaimmal, gondolataimmal a teremtés sugarát vonom önmagam köré.  A világ energia erőműve olyan hatásmechanizmusokat generál felém, melyek elvisznek abba a létállapotba, melyet meg kell tapasztalnom ott mélyen legbelül a lelkemben. Ez mindig okkal érkezik. Erre nekem szükségem van. Fontos azért, hogy még jobban megismerjem önmagam.   A szemléletem cukorkáival nálam ez valahogy így zajlik. Leszüretelek valamit a nagybetűs életnektáramból, jót vagy kissé ütődött termést és nem bírok már a sok muslincával körülötte, meg kell ennem vagy betennem a fridzsiderbe, vagy egy olyan helyre ahol tudom jól érzi magát, vagy teszem azt, lapátolok rá még több bomlasztó anyagot és komposztálom. Minden rajtam áll, a gondolkodásom stílusjegyein, azon amilyen Én vagyok. Ezt tehetem felszínesen, épphogy csak a bőrömhöz "pattintva" és ezen a hőértéken még idegi vagy szívkatéteres összeköttetés sem kell, csak játsznyi suhanás enyhe vízveszteséggel...és ennyi, engedem tovább. De tehetem a legmélyebb kwintesszenciámon nyüzsgő hangyabolygómra, ahol a lázfaktorom belesimul egy olyan esszenciába, ahol a lélektükröm átlátszóan csillog, fénylik és ezáltal sebezhető válik. Itt ott lesz az az érzés helyzet, amikor a madarak nem mérik fel, nem látják amit látni kellene és neki repülnek az ablaküvegnek....
Mi mondja Nekem azt, hogy ide tegyem? Maga az ok, ami generálta. Egy jel, egy ajándék, egy szívcsücsökbe hatoló parafázis, egy arckomponens, egy karakter, egy kedves gesztus, attitűd, egy jótéteménybe bújt szivesség, egy könyv, polón egy felirat, egy dal, egy csokipapír, egy felhő az égen....de lehet valami rossz, nem tetsző történés, tárgy, 90%-os száraz csoki ( nem szeretem ) keserű pirula....stb. És ide kell hoznom a legjobb haverom, a tudatos intuícióm is. Őt az életem filmkockáin folyamatos továbbképzésre járattam, jóság és szeretet vonalon. Így érti a dolgát, hiszen napi ima és csend világomban a hála tégelyemből mindig részesül abból a hitből ami mint isteni fény, feltölti.
Ha úgy élek, hogy ezt a legmélyebb belsőhang helyet szentként tisztelem, önmagam minden stiklijével egységben, akkor gondolatom nyereményesőt produkál és jön az, hogy körém rendeződik az élet, hiszen szívből-lélekből élek.
   Örömmel tölt el, hogy ez a fekete-fehér belső tiszta és őszinte hang, olyan melódiát zongoráz le a szívkontakt ütememmel egységben, hogy megérti érzéseimnek motívációját. Mindig jó hallgatni arra, ami a leghatalmasabb tudásom magját képezi. A legigazibb, a legszeretetteljesebb, a legönfeledtebb jóérzéseim kincses szigete. Ez a legcsodálatosabb fény amit adhatok önmagamnak!