Az élet biztosító "ruhája"

  Jó értelemben ötös pacsival bemérve, az egymásra hangolódás harmonikus szentélye ott kezdődik, ahol a maratoni beszélgetések gyömölcsözön láncszemein képződő minőségi idő, a szívbonbon finomságán összhangot kandíroz, a lélek belső hang perceibe épült, nagybetűs megértés-centrikus-sors-elv-társsal.  Ebben a helyzetben, a  legszebb emberi érzés akkor kacsint, amikor a láthatatlan kisugárzás szálak természetes ösztön fényén, a kölcsönös légzés-pulzus-szívdobbanás együttható köszön. Kuriózuma, hogy a test-szellem-lélek rezdüléseiben ott van a haptonómia finomsága. Nincs fizikai kontakt, de mégis érzed az érintés létét.
A "fenemegette" viszont néha teszi a dolgát, mily nagy szerencse ez nekünk, hiszen áldás akkor, ha porszemnyi kisördög képében érkezik. Szóval ....  - Helló, hoztam egy kis tüske-bökit, úgy gondolom bennem hagyott valamit az élet-szabó-mesteri-én, muszáj ezt most kiszedni, beszélgetős ziherejsz "mily csodás biztosító tűvel" .   :)
Szerintem, ezt legjobban egy pool biliárd 8-as játék szemlélteti. Megfogjuk a kommunikációs " sétapálcánk " , és a még nem begolyózott gondolat-gombócunkat, kedves hangokon, csillagos mélykék panoptikummal útjára indítjuk arra felé tendálva, hogy elnyelje a " volt-nincs " érzés. Ütköztetjük ide-oda. Az egyszínű EGO-t és a zebrán átkelő csíkosat. Csippcsirippelni kell mindennek Á-tól Cettig. Akkor vagyunk kész, ha kilőttük a mély fekete 8-as kör-találatot. Itt van az a mag, mely minden egyes alkalommal arra tanít, hogy a " soha többet fölemlegetős " típus kategóriába kell tennünk. Végül ott marad a puha filc " pázsitján ", a szívcsakra szÍnén, az a " fehér habcsókos íz-rakéta " , mely a tisztán, őszintén kisugárzó lélektérben áramoltatja azt az érzést, mely azt mondja: - A boldog életünk minden szempontból biztosítva van. Fedezetnek a szívcsücsök mindent visz világán a szeretet egyezményes jelében a láthatatlan tiszta fehér-arany kincs ragyog. A dallama izzószálainak hőmérsékleti skáláján, egy ölelés beszél.
  Olyan, mint virágnak az eső és a fény, illatán pedig: " Nem tudom meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet. " (Szabó Magda) Ezt a " ruhát " így viselni mindig érték. Csodás biztosító tű.