T-BREAK

Átlényegülsz göndör hajfürtjeim
spirálba bújt tengelyén.
Romantikus kontyba szenderül
szíveden minden idegpálya,
és élvezed, ahogy Isten kezébe teszem,
napfénybe csókolt lelkedet.

Élmény veled minden menő próbálkozás,
mert a boldogság ékköveibe
csiszolva, motiválja a lényeget.
Tudjuk, hogy a szánk hangtenger templomán,
folyton forog a kis hepciás szélkakas,
de végül révbe ér, a 111 yard 5 csomó.
Szemfényünkben szökőárat lobbant
dörgölődző hullámaink nyílhegyén,
a viking hideg partraszállás luxusa.
Kiváltságos érintés ez - oltalom
szól kétéltű csendünk kopoltyuja,
mint szerelmes belső visszhang szerenád,
együtt szeretve pedig jó érezni,
hogy így hat ez a nézőpont reánk.

Ha a napsüti szádon
felturbékolt mosolyod
megadja nekem magát,
a szív - éj csendjén nem kell más,
csak az a sorsnavigált hely,
ahol a karod átölel.

  Jó értelemben ötös pacsival bemérve, az egymásra hangolódás harmonikus szentélye ott kezdődik, ahol a maratoni beszélgetések gyömölcsözön láncszemein képződő minőségi idő, a szívbonbon finomságán összhangot kandíroz, a lélek belső hang perceibe épült, nagybetűs megértés-centrikus-sors-elv-társsal.  Ebben a helyzetben, a  legszebb emberi érzés akkor kacsint, amikor a láthatatlan kisugárzás szálak természetes ösztön fényén, a kölcsönös légzés-pulzus-szívdobbanás együttható köszön. Kuriózuma, hogy a test-szellem-lélek rezdüléseiben ott van a haptonómia finomsága. Nincs fizikai kontakt, de mégis érzed az érintés létét.
A "fenemegette" viszont néha teszi a dolgát, mily nagy szerencse ez nekünk, hiszen áldás akkor, ha porszemnyi kisördög képében érkezik. Szóval ....  - Helló, hoztam egy kis tüske-bökit, úgy gondolom bennem hagyott valamit az élet-szabó-mesteri-én, muszáj ezt most kiszedni, beszélgetős ziherejsz "mily csodás biztosító tűvel" .   :)
Szerintem, ezt legjobban egy pool biliárd 8-as játék szemlélteti. Megfogjuk a kommunikációs " sétapálcánk " , és a még nem begolyózott gondolat-gombócunkat, kedves hangokon, csillagos mélykék panoptikummal útjára indítjuk arra felé tendálva, hogy elnyelje a " volt-nincs " érzés. Ütköztetjük ide-oda. Az egyszínű EGO-t és a zebrán átkelő csíkosat. Csippcsirippelni kell mindennek Á-tól Cettig. Akkor vagyunk kész, ha kilőttük a mély fekete 8-as kör-találatot. Itt van az a mag, mely minden egyes alkalommal arra tanít, hogy a " soha többet fölemlegetős " típus kategóriába kell tennünk. Végül ott marad a puha filc " pázsitján ", a szívcsakra szÍnén, az a " fehér habcsókos íz-rakéta " , mely a tisztán, őszintén kisugárzó lélektérben áramoltatja azt az érzést, mely azt mondja: - A boldog életünk minden szempontból biztosítva van. Fedezetnek a szívcsücsök mindent visz világán a szeretet egyezményes jelében a láthatatlan tiszta fehér-arany kincs ragyog. A dallama izzószálainak hőmérsékleti skáláján, egy ölelés beszél.
  Olyan, mint virágnak az eső és a fény, illatán pedig: " Nem tudom meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet. " (Szabó Magda) Ezt a " ruhát " így viselni mindig érték. Csodás biztosító tű.

   Nap mint nap a természetem minden lélekrezdülésével teszem a dolgom, cselekszem. Benne van az a légköri állapot ami kiáramlik belőlem. Minden tettemmel, beszélgetésemmel, leírt szavaimmal, gondolataimmal a teremtés sugarát vonom önmagam köré.  A világ energia erőműve olyan hatásmechanizmusokat generál felém, melyek elvisznek abba a létállapotba, melyet meg kell tapasztalnom ott mélyen legbelül a lelkemben. Ez mindig okkal érkezik. Erre nekem szükségem van. Fontos azért, hogy még jobban megismerjem önmagam.   A szemléletem cukorkáival nálam ez valahogy így zajlik. Leszüretelek valamit a nagybetűs életnektáramból, jót vagy kissé ütődött termést és nem bírok már a sok muslincával körülötte, meg kell ennem vagy betennem a fridzsiderbe, vagy egy olyan helyre ahol tudom jól érzi magát, vagy teszem azt, lapátolok rá még több bomlasztó anyagot és komposztálom. Minden rajtam áll, a gondolkodásom stílusjegyein, azon amilyen Én vagyok. Ezt tehetem felszínesen, épphogy csak a bőrömhöz "pattintva" és ezen a hőértéken még idegi vagy szívkatéteres összeköttetés sem kell, csak játsznyi suhanás enyhe vízveszteséggel...és ennyi, engedem tovább. De tehetem a legmélyebb kwintesszenciámon nyüzsgő hangyabolygómra, ahol a lázfaktorom belesimul egy olyan esszenciába, ahol a lélektükröm átlátszóan csillog, fénylik és ezáltal sebezhető válik. Itt ott lesz az az érzés helyzet, amikor a madarak nem mérik fel, nem látják amit látni kellene és neki repülnek az ablaküvegnek....
Mi mondja Nekem azt, hogy ide tegyem? Maga az ok, ami generálta. Egy jel, egy ajándék, egy szívcsücsökbe hatoló parafázis, egy arckomponens, egy karakter, egy kedves gesztus, attitűd, egy jótéteménybe bújt szivesség, egy könyv, polón egy felirat, egy dal, egy csokipapír, egy felhő az égen....de lehet valami rossz, nem tetsző történés, tárgy, 90%-os száraz csoki ( nem szeretem ) keserű pirula....stb. És ide kell hoznom a legjobb haverom, a tudatos intuícióm is. Őt az életem filmkockáin folyamatos továbbképzésre járattam, jóság és szeretet vonalon. Így érti a dolgát, hiszen napi ima és csend világomban a hála tégelyemből mindig részesül abból a hitből ami mint isteni fény, feltölti.
Ha úgy élek, hogy ezt a legmélyebb belsőhang helyet szentként tisztelem, önmagam minden stiklijével egységben, akkor gondolatom nyereményesőt produkál és jön az, hogy körém rendeződik az élet, hiszen szívből-lélekből élek.
   Örömmel tölt el, hogy ez a fekete-fehér belső tiszta és őszinte hang, olyan melódiát zongoráz le a szívkontakt ütememmel egységben, hogy megérti érzéseimnek motívációját. Mindig jó hallgatni arra, ami a leghatalmasabb tudásom magját képezi. A legigazibb, a legszeretetteljesebb, a legönfeledtebb jóérzéseim kincses szigete. Ez a legcsodálatosabb fény amit adhatok önmagamnak!