Megnemírt napok...

Van, hogy gondolatot gátolnak falak, 

érzelmek hevernek lenn a padlón, 

sarokban ott az életem, a naplóm, 

emlékezést túlélő írott szavak. 

Kezemben a toll, most semmi harag, 

csak gubbasztok mellette hanyatlón, 

kopogtatva egy láthatatlan ajtón, 

eszembe jutnak régi ihletnyarak. 

Ó a csodás termelő évek - elmúlt, 

maradt az élet, színház és dráma, 

és egy pohár bor, mi félig kiborult. 

Maradjon józan ész, maradjon máma, 

elmém úgyis vallatásra szorult - 

ablakon át tekintek szivárványra.