Szondi_Gyula blogja

Szondi_Gyula•  2019. január 1. 21:33

(Gondolatok, egy gondolat körül) Huszonhárom

Huszonhárom. Ez volt felírva a körút házainak egyik koszos falára. Így, nagybetűkkel. Huszonhárom.

 

Hazafelé tartottam. Az éjszaka fényei, a körút zsivaja lassan elmarad mögöttem.  Huszonhárom. Ott motoszkál bennem, amióta megláttam. Mit jelent? Próbáltam értelmezni, játékosan megközelíteni. Huszonhárom. Elismételtem párszor, szótagolva, hangosan mondva, majd halkan suttogva. Van benne valami érdekes, valami érthetetlen vonzódás e szám iránt. Ki írhatta fel oda, miért írta, miért pont oda, Huszonhárom.

 

Lassan ballagok a szűk utcákon. Ránéztem az órára. Huszonhárom, huszonhárom. Ijesztő, ugyanakkor érdekes. Huszonhárom. Mi van ebben a számban olyan érdekes, nem tudom elhagyni. Mindig ott forog a gondolataimban.  Huszonhárom.  Lassan idegesítővé válik. Huszonhárom. Nyugi! Gondolkozz! Gondolj másra. Huszonhárom. Felnéztem az égre. Talán a csillagok elvonják gondolataimat erről a számról. Vajon mennyi csillag lehet fent az égen? Na jó! Nem szàmolom meg, Azt már nem! Megint csak eljutok oda, hogy huszonhárom. Kimondtam! Megint kimondtam. Igaz halkan, csendben, de kimondtam. Huszonhárom. Idegesítő egy szám. Hogyan szabaduljak meg tőle? Olvastam valahol régen, ha valami zavar,idegesít, nyugtalanít, írd le.  Huszonhárom, Talán sikerül. De hová?  A falra! Fel a falra! Kezemben kicsiny mészkő kavics. Nagybetükkel irtam a ház füstös falára. Huszonhárom. Így,  nagybetűkkel. Huszonhárom. Jól sikerült. Még néztem kicsit a művemet, aztán elindultam hazafelé. Késő van, hajnalodik. Vajon elolvassa valaki majd? Vagy màr ő is felírta egy falra. Huszonhárom. 

 

2018.09.06


Szondi_Gyula•  2018. december 21. 13:58

Halálra ítélve


- Szóval itt van atyám - csukta be a könyvet Sam, majd mosolyogva a tiszteletesre nézett
- Itt vagyok fiam! Ugye felkészültél az Úrral való találkozásra?
- Az Úrral? Talán az ördöggel - nevetett fel , majd végig dőlt az ágyon
- Bűneid meglesznek bocsátva fiam! Tudom, hogy megbántad tetteid és én azért vagyok most itt, hogy feloldozzalak
- Atyám! Tudja mit követtem el, miért ítéltek halálra? -felvonta szemöldökét és mosolygott
- Mind bűnösök vagyunk gyermekem. Mondd utánam!Mi atyánk, ki vagy a... 
- Atyám ne - szólt közbe Sam - Nem szeretném az utolsó perceket olyan imádságokra pazarolni, amiben nem hiszek. 
- Fiam! Ne engedd, hogy a sátán szavai szóljanak ajkaidból. Mentsd meg lelkedet a kárhozattól. Bár bűnös életet éltél és Isten megbüntet, de ugyanakkor felajánlja az üdvösség lehetőségét tékozló lelkednek. 
- Persze Atyám! - nevetett kissé gúnyosan. - És a paradicsomba kerülök. Ugyan Atyám, tudja jól hogy ez nem igaz. Miért van itt egyáltalán? 
- Miattad vagyok itt és  bűnös lelkedért imádkozok, hogy megváltást nyerjen és tisztán lépj majd az Úr elé. 
- Nem! Úgy értem miért nem egy évvel ezelőtt? Az Istene miért nem sugdolózott akkor a fülembe? 
- Az Úr próbára tesz bennünket, mint Ábrahámot. Te nem hallottad meg az Úr szavát, amikor álljt parancsolt. Most bűnhődnöd kell, a sátán megérezte gyengeséged és kihasználta. 
- Igen igen - nevetett fel Sam olyan gúnnyal, hogy a cella falain megsokszorozódva szinte fülsiketítőnek hatott- Érdekes, hogy pont maga mondja ezt Atyám. 
- De fiam! Én az Úr szolgája vagyok - mondta zavartan a lelkész
- Ezzel nyugtatta magát amikor a lánnyal  végzett ott a templomkertben? Az Úr szólította meg, vagy a sátán? - nevetett hangosan Sam
- Ezt meg honnan veszi. Az örök kárhozat vár rád, Isten látja bűneid - mondta egyre idegesebben a lelkész
- Igen látja és én meg a magáét láttam- nevetését a folyosó vastag acél ajtajának nyikorgása szakította félbe. - Atyám! Hallja a bilincsek csörgését? Ez az utolsó út. - végig feküdt az ágyon majd ránézett a lelkészre és úgy mondta. -Az utolsó útja Atyàm
Az Atya kiejtette kezéből a Bibliát és a földre roskadt. A léptek a folyosón egyre közelebbről hallatszottak. Két marcona őr és egy pap állt a cella ajtajában. 
  - Itt az idő! - mondta az őr. 
A lelkész felnézett a földről. Ahol a férfinak kellett volna lennie az ágyon,most csak a tegnapi vacsora maradékai voltak. Az utolsó vacsora maradékai. Ahogy megbilincselték, még hallotta ahogy a pap imádkozik a lelki üdvéért. Aztán már csak egyetlen hang jutott el a füléig
- Találkozunk a pokolban Atyám! -suttogta egy hang a cella méjéről

Szondi_Gyula•  2018. december 20. 20:14

A kezdet

 

2032. Valahol az északi féltekén. Még egy óra a visszaszámlálásig.

                            —-

- Anya, anya kérlek hadd nézzük meg! Légyszi...

- Nem lehet gyerekek. Mondtam, hogy gyertek el az ablaktól

- De anya.. azt mondták szép lesz.

- Igen anya! Légyszi engedd meg. 

- Jajj gyerekek.. 

- Anya! Isten tényleg magunkra hagyott? Tomi az iskolába azt mondta, hogy a papája folyton ezt mondja.

- Nem kisfiam. Nem hagyott magunkra, csak azt akarja jobb legyen. De most már ideje lefeküdni. Gyertek!

- Anya mesélsz nekünk megint? Hogy milyen kék volt a nagy viz régen? - Olyan szép lehetett.!

- Igen gyerekek de nyomás, mert anya mérges lesz.

- Szeretünk anya!

- Én is szeretlek benneteket és ne féljetek. Nem lesz semmi baj!

- Nem félünk anya!

                           ***

Anna betakarta a gyerekeket, majd az ablakhoz ment. Merengve nézett ki az ablakon. Most is csodaszép látvány volt, mint mindig. Egy erős kar ölelte át, miközben nézte a lenyugvó napot. 

- Elaludtak a gyerekek? 

- Igen. Nagyon izgatottak voltak. 

- Minden rendbe jön. 

- Tudom! Nézd! Olyan mintha nem is lenne elátkozva ez az egész rohadt világ. 

- Ennek így kell lennie! Te is tudod. 

- Igen tudom! De talán lehetne tenni valamit. Nem gondolod?

- Már túl késő! 

Tom az órájára pillantott 

- Itt az idő! Félsz?

- Kicsit. De itt vagy velem és ez a lényeg. 

Anna érezte, ahogy Tom még szorosabban megöleli. A horizonton egy vakitó villanás látszott. 

- Tényleg szép! - mondta Anna és Tom erős karjaira hajtotta fejét

A távolban a gombafelhő egyre nagyobb lett. Anna és Tom ott álltak az ablaknál és nézték ahogy a fény és a perszelő tűz, utat nyer a szenny és mocsok között. Nemsokára már csak üresség marad. Por és hamu. Egy új kezdet. Egy új világ hajnala.

Szondi_Gyula•  2018. december 8. 20:35

Fájó igazság

Odavittem az ablakhoz...
  - Nézd! Látod a sok rohanó embert? Hogy sietnek. Mennyi szín és fény!  Ugye milyen szép? - csillogó szemekkel nézett ki az ablakon. Még nem sejtette, hogy amit hallani fog az elkövetkező percekben, az gyökeresen megváltoztatja majd az életét.    
  - Ez csak a felszín! Ami alatta van, az sokkal szörnyüsègesebb. A szüleid ezt nem mutatták meg. De én szeretném ha látnád. Az utcák tele vannak bűnnel és szennyel. Minden sarkon a gonosz vár majd  és azok csatlósai, az emberek. Ne bízz senkiben! Nem lesz barátod! Aki azt hiteti el veled, hogy ő a barátod, hátba fog szúrni. - Éreztem, ahogy az apró kezei szorosabban fogják a nyakamat.
  - Egy picit nem értem. -  mondta félénk hangon és azt hiszem egy pillanatra még a szemeit is lehunyta.
  - Mondd csak, hallgatlak. Mit szeretnél tudni?
  - Tomi azt mondta, hogy a barátom. Akkor ő most nem az? - kérdezte kicsit zavarodottan.
Most azt kellett volna mondanom neki, hogy de igen, Tomi a barátod. Viszont, akkor én hazudtam volna neki.
  - Figyelj ide! Amíg gyerek vagy, minden szép.Elhiszel mindent és el is fogsz.  Ez így van jól. Amikor felnősz, megváltozik az értékrended. Amit most fontosnak gondolsz, akkor már nem lesz az. Tomi most a barátod, de majd jön valaki, aki fontosabb lesz számára mint te.
  - Értem. - mondta kicsit bizonytalanul.
  - Van még valami! - bár nem voltam benne biztos, hogy ezt most kell elmondanom, de ha már elhatároztam magam,, akkor most , vagy soha.
  - Azt hiszem, elég nagy vagy hozzá, hogy tudd, a Mikulás nem létezik. Ahogy mesebeli királylányok és királyfiak sem! Ők csak a mesékben léteznek. Az ott kint, amit látsz, az nem mese. Csak fájdalom van az utcákon. Tömény szenny! Magával ragad és térdre kényszerít! Legyél bármilyen erős is. Készülj fel kicsi ember. Ez vár rád! Tudom, ez így sok neked így elsőre, de hidd el, később mindent meg fogsz érteni és már nem is lesz olyan félelmetes.
Álltunk az ablak előtt, néztük a színes fortyogó poklot. Láttam ahogy érdeklődve néz ki azzal a kicsi szemével, az üvegen túlra. Talán ha felnő, mindent megért. Addig is, megtanítok neki mindent.
Aznap este, nem beszélt. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tudta, hogyan mondja el.
Lefekvés előtt még benyitottam a szobájába. Sírt!
  - Mi a baj törpe? - kérdeztem, majd leültem az ágya mellé.Láttam kicsi szemein a leguruló  könnycseppeket.
  - Anya és apa a mennyországban vannak? - nézett rám barna szemeivel, mintha azt akarta volna mondani, hogy mondd már ki! Igen ott vannak!
  - Figyelj rám! - mondtam kissé mosolyogva, és betakartam a kis virágmintás takarójával. - Anya és apa , bárhol is van, mindig ott lesznek veled. Soha nem fognak elhagyni, mert itt lesznek a szívedben. Érted?
  - Értem! Mesélsz nekem? - kérdezte és látszott az arcán az a cinkos mosoly.
  - Igen mesélek! - felvettem az éjjeliszekrényről az egyik mesekönyvet. " A királylány és a sárkány"  ~lehet erre van szükségem most nekem is.

Szondi_Gyula•  2018. december 8. 20:30

Más vagy, hogy ember legyél

Más vagy és így nem vagy ember! Mondják ezt, vagy legalábbis ezt próbálják az arcodba dörzsölni, nap mint nap. Kívülálló.
Most akkor álljunk meg kicsit és vegyük szemügyre ezt a két szót. Más és ember.
Más vagy, mert másképp csinálod mint ahogy elvárják. Más vagy, mert másképp gondolkozol. Más vagy, mert nem vagy ugyanolyan. Én azt mondom, más vagy, mert ember vagy! Na és itt jön a másik szó, az Ember. Nagybetűvel, hiszen érzel, gondolkozol. Csak hát ebben az új világban lassan mindkettőt elfeledjük. Már nem nagyon érzünk és nem is gondolkodunk. Helyettünk okostelefonok, gépek és lassan Asimovi robotok gondolkodnak majd. A telefonod mondja meg, mit érezz és hogyan érezz. Tévéműsorok szabják meg mi a trend, hogyan legyél te is elfogadott. Aki ebbe a sorba nem áll be, azt megbélyegzik. Kirekesztenek, mert nem úgy gondolkozol . De ha nincs saját gondolatod és érzésed, akkor nincs meg az az emberi tulajdonságod, ami emberré tesz. Akkor ki is az Ember? Mi is az Ember? Az aki másképp cselekszik, gondolkodik, saját akarata van, vagy akinek megmondják hogyan gondolkodjon, hogyan érezzen és főleg mit érezzen.
Most majd sokan összekeverik a "más " szót a nemi hovatartozás "más" szójával. Teszik ezt azért, mert egy szónak csak egy jelentést tulajdonítanak azok, akik irányított gondolkodással hiszik azt, hogy aki más, az nem ember. Csakhogy, rosszul gondolkodnak, vagyis gondolkodtatják őket.
Inkább nézzük meg így. Más vagy, mert nem vagy ember. Egy irányitott organizmus. Gondolatok és saját akarat nélkül.
Más vagy!